Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Vámos Péter ven százalékát uralják. A kereskedelem mellett a kulturális kapcsolatok szintén egyre szorosabbá fűzik a viszonyt a két fél között. Jelenleg egymilliónál is több tajvani él a szárazföldön, egyedül Sanghajban háromszázezren. Az elmúlt években a kínai újév napjaiban közvetlen repülőjárat üzemel a szoros két partja között. Mindez annak ellenére történik, hogy a tajvani vezetés a szárazföldtől való túlzott gazdasági függés elkerülése érdekében korlátozó intézkedéseket vezetett be. A tajvani cégek a megszorítások ellenére minden lehetőséget megragadnak, hogy erősítsék szárazföldi pozícióikat. A korlátozások legfeljebb arra kényszeríthetik a tajvani vállalkozókat, hogy cégük székhelyét a szigetről máshová (például Hongkongba) helyezzék át, ami viszont bevételkiesést jelent a tajvani költségvetésnek. A globalizáció lehetőségeit kihasználva a szárazföldi Kína arra törekszik, hogy a növekvő gazdasági és társadalmi kapcsolatok hosszú távon az egyesítést segítsék elő. A gazdasági kapcsolatok bővülése azonban Tajpej számára biztosítékként is szolgálhat, hiszen egy esetleges fegyveres konfliktus esetén a szárazföld gazdasági vesztesége is óriási mértékű lenne, ami szintén a katonai megoldás ellen hat. Peking lépései arra irányulnak, hogy a kölcsönös függőség sokkal inkább megkösse Tajvant, mint a KNK-t, hiszen az utóbbinak a gazdasága több lábon áll. A gazdasági kapcsolatok hatása abban minden bizonnyal megnyilvánul, hogy mindkét oldalon mérséklőleg hat a provokatív kijelentésekre és lépésekre. A KNK, mióta visszafoglalta helyét az ENSZ-ben, lépésről lépésre sikerrel erősíti nemzetközi pozícióit, ami többek között a Tajvan-kérdés számára kedvező megoldásához is feltétel. Peking az elmúlt évtizedben nekilátott, hogy szomszédaival (elsősorban Oroszországgal, Indiával és Vietnammal) rendezze a vitás határkérdéseket, aláírta a Dél-kínai-ten- gerre vonatkozó (nem kötelező érvényű) viselkedési kódexet, szabadkereskedelmi övezet létrehozását tervezi az ASEAN-országokkal. Aktív külpolitikájának elsődleges célja, hogy bizonyítsa Kína felemelkedésének békés jellegét és növelje befolyását a térségben. A KNK képviselői minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy a Tajvan-kérdés kínai belügy, és Peking elutasít minden beavatkozást. Regionális és nemzetközi fórumokon a Tajvan-kérdés nem is kerül napirendre, és ezt a KNK sikerként könyvelheti el. A KNK elfogadja Tajvan részvételét különböző nem kormányzati szintű nemzetközi szervezetekben, de ellenzi a nemzetközi „életterének" növelésére irányuló törekvéseket. Mindezek következményeként Tajvan lassan elszigetelődik, marginalizálódik a regionális és nemzetközi szervezetekben, és egyre kevésbé képes sikeres külpolitikát folytatni.3 2005. március 14-én a KNK parlamentje elszakadásellenes törvényt hozott. A törvény nyolcadik paragrafusa alapján Peking nemcsak abban az esetben alkalmazhat „nem békés" eszközöket Tajvan ellen, ha Tajvan deklarálja függetlenségét, hanem akkor is, ha a békés eszközöket kimerítették, és Tajvan nem hajlandó megfelelő együttműködésre az országegyesítés kérdésében. A törvény elfogadását megelőző napokban hozták nyilvánosságra Hu Csin-tao négy pontját: 1. a KNK sosem fog engedni az egy Kína 76 Külügyi Szemle
