Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány? elvből; 2. sosem adja fel a békés újraegyesítésre tett erőfeszítéseket; 3. sosem változik a tajvani emberekbe vetett hite és 4. megalkuvás nélkül ellenzi a Tajvan függetlenségéért dolgozó szakadár erőfeszítéseket. Az elszakadásellenes törvény nem érte el a Peking által kívánt célt, sőt éppen akkor növelte Csen támogatottságát, amikor a DPP vezetőjének népszerűsége csökkenőben volt, következésképp rontotta annak esélyét, hogy a Csen-kormányzat tárgyalásokat kezdjen Pekinggel. A külföldi közvélemény figyelmét pedig Csen Peking által kárhoztatott törekvései helyett egy időre a KNK túlzott mértékűnek tartott fellépésére irányította. Tajvan Peking-politikája A Tajvan-kérdés megoldásában a gazdasági függés növelése látszólag Peking leghatékonyabb eszköze. A kapcsolatok bővülését a KNK és Tajvan egyidejű WTO-felvétele fel is gyorsította. A gazdasági kapcsolatok szorosabbá tétele azonban önmagában nem vezet sikerre, mivel nem számol a tajvani azonosságtudat megerősödésével. Li Teng-huj egykori és Csen Suj-pien jelenlegi elnök egyaránt a tajvani identitás erősítését szorgalmazza. Csen a Kínai Köztársaság történetében négy szakaszt különít el: az első a szárazföldi időszak, a második Csang Kaj-sek kormányzása, amikor a cél az országegyesítés volt, a harmadik Li Teng-huj elnöksége, amikor a vezetés lemondott az országegyesítés igényéről, és elfogadta, hogy a Kínai Köztársaság csak Tajvanon létezik. A negyedik szakasz a jelen, amikor a Kínai Köztársaság azonos Tajvannal. Csen szakaszolása az 1996-os közvetlen elnökválasztás óta egyre erősödő tajvani azonosságtudatra épít. A heterogén lakosság identitása abban valóban egységes, hogy Tajvant önállónak, a szárazföldi Kínától függetlennek tekinti, de belpolitikailag megosztott. A „bennszülöttek" helyi azonosságtudata a negyvenes években a Kuomintang-diktatúra ellenhatásaként jött létre, és a nyolcvanas évek végén, a kommunisták országegyesítő törekvéseinek hatására kapott egyre erősödő Peking-ellenes színezetet. Szószólója a tajvani politikai paletta „zöld tábora", amely jelenleg a DPP-ből és a Li Teng-huj nevével fémjelzett Tajvan Szolidaritási Unióból (Taiwan Solidarity Union - TSU) áll. A „status quo" azonosságtudat ideája a jelenlegi helyzet fenntartása és a gazdaság fejlesztése. A KMT és a PFP (People's First Party - Népi Első Párt) által képviselt irányzat hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Pekinggel, miközben Tajvan jelenlegi autonómiáját nem akarja feladni. Az elmúlt évtizedben végzett felmérések alapján a tajvani lakosság egyre nagyobb része tartja magát inkább tajvaninak, mint kínainak.4 A szárazföldtől való egyre szorosabb gazdasági függés a fegyveres beavatkozás pekingi fenyegetésével párosulva befolyással van a tajvani azonosságtudat alakulására, és úgy tűnik, azt egyáltalán nem gyengíti. A választók többsége az elmúlt két év választásain rendre a „kék tábort", azaz az egykor szárazföldiként számon tartott, ám ma már vezetőit tekintve szintén „bennszülött" taj2006. tavasz-nyár 77
