Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány ? Tajvan a Kuomintang irányítása alatt állt 2000-ig. Csang Kaj-sek és fia, Csang Csing- kuo kormányzása idején a hivatalos politika szintén az „egy Kína" elvet képviselte, ám ez az egy Kína a Kínai Köztársaságot jelentette. Az egész Kínára érvényes jogfolytonosságát hangoztató KMT-kormány ideiglenesnek tekintette az 1949-ben kialakult viszonyokat, kinyilvánított törekvése a szárazföld visszafoglalása volt. A KMT-rezsim a sziget lakóira egységes kínai identitást erőltetett, ha kellett, a legkeményebb diktatórikus eszközökkel. (A tajvani őslakosok nem kínaiak, közülük sokan a kínai nyelvet sem ismerték, de a kínai származású tajvani lakosság sem beszélte a kínai köznyelvet, a mandarint.) A tajvani politikát alátámasztotta a nemzetközi kapcsolatrendszer is: az 1971-ig fennálló ENSZ-képviselet és az Egyesült Államokkal 1979-ig fenntartott diplomáciai viszony. A KMT csak 1986-ban szánta el magát a negyvenes években bevezetett diktatúra lazítására. Ellenzéki pártok alakulhattak, enyhítettek a szabadságjogok korlátozásán. Az első tajvani születésű köztársasági elnök, Li Teng-huj 1988-ban került hatalomra. Li az első perctől kezdve elutasította a Hongkong és Makaó esetében alkalmazott „egy ország - két rendszer" elvet, az országrészek egyesítését azonban nem kérdőjelezte meg. Az egyetlen különbség a szárazföldi és a tajvani felfogás között az volt, hogy mindkettő a saját vezetése alatt képzelte el az újraegyesítést. 1979-ben, amikor KNK kampányt indított Tajvan visszatéréséért, a sziget társadalma - a (teljes) nemzetközi elismertség kivételével - az államiság minden kritériumával rendelkezett. (A világ országainak nagy része addigra a KNK kormányával tartott fenn diplomáciai kapcsolatot.) Önkormányzata, saját hadserege és önálló, sikeres gazdasága volt. Ráadásul azóta demokratikus politikai rendszer működik a szigeten, az „első kínai demokrácia". A demokratizálódás és a társadalmi pluralizmus a KNK-val fenntartott - elsősorban gazdasági jellegű - kapcsolatokban is jelentős változást eredményezett. 1990-ben létrejött az Országegyesítési Tanács, amelynek feladata a békés újraegyesítés irányelveinek kidolgozása és a szárazföldi hatóságokkal való kapcsolattartásért felelős új szervezetek koordinációja, továbbá a Szárazföldi Ügyek Tanácsa, majd az államilag pénzelt, de hangsúlyozottan magánszervezetként működő Szorosközi Csere Alapítvány. 1991 márciusában Li elnök az Országegyesítési Tanács élén elfogadtatta az ország- egyesítés irányelveit, amivel az újraegyesítés iránti elkötelezettségét nyilvánította ki. Májusban bejelentette, hogy véget ért a kommunista felkelés elnyomását célzó nemzeti mozgósítás időszaka, azaz lemondott a szárazföld visszafoglalásának igényéről. 1992-ben Tajpejben megfogalmazták az egyesítés új politikai alapelvét: Kína egy ország, de két politikai egység által irányított terület. Ezzel a KMT közvetett módon ugyan, de elismerte a KKP által irányított szárazföldi kormányt, már nem volt célja a szárazföld fölötti szuverenitás megszerzése. 1992-ben a felek Hongkongban tárgyalásokat folytattak, ahol egyetértésre jutottak abban, hogy egy Kína létezik, és azt is tudomásul vették, hogy különbözőképpen értelmezik az egy Kína létét. 2006. tavasz-nyár 73
