Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Vámos Péter: Tajvan: önálló ország vagy szakadár tartomány
Vámos Péter gerszoros két oldalán élők megegyezésével, békés úton történjen, de értésre adta, hogy akár katonai erejével is megakadályozná, hogy Kína kényszerrel érvényesítse akaratát. Tajvan belső szuverenitást élvez, de facto önálló ország, azaz a tajvani lakosság önállóan dönthet saját kormányzati rendszeréről és a kormány összetételéről, ám a nemzetközi közösség - kínai nyomásra - de iure nem ismeri el önálló államként. A tajvani politikusok különösen az 1996-os, demokratikus elnökválasztás óta hangoztatják, hogy a nemzetközi közösségnek kötelessége lenne elismerni a tajvaniak akaratát és döntését. A népköztársaság számára presztízskérdés, hogy az országegyesítés Hongkong és Makaó visszatérésével megindult folyamata Tajvan visszakerülésével kiteljesedjék. A kommunista vezetés belső legitimációjának fontos eleme a nacionalista propaganda. A Tajvannal való újraegyesítést a kínai lakosság nagy része támogatja, sőt a tajvani függetlenség kimondása esetén a fegyveres erő alkalmazását sem ítélné el, noha a KNK is deklarálta, hogy a békés megoldás híve. Ráadásul ha Peking engedne a tajvani függetlenségi törekvéseknek, Tibet és a Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület néven ismert Kelet-Turkesztán is több szabadságot követelhetne. Ez pedig nemcsak a Kínai Kommunista Párt (KKP) hatalmát, hanem az ország egységét is fenyegető veszély. A Tajvan-kérdés a kínai-amerikai viszony meghatározó eleme, és egyre jelentősebb Kína és Japán kapcsolatában is. Japán 2005 februárjában kijelentette, hogy az Egyesült Államokkal közös stratégiai célja a Tajvan-kérdés békés rendezése. A történelmi háttér A KNK megalakulását követően Mao Ce-tung és a kommunista vezetés célja az ország- egyesítés volt, a szuverenitás megszerzése az ország egész területe fölött, beleértve természetesen Csang Kaj-sek utolsó menedékét, Tajvant is. A szigetet csak a koreai háború kitörése és az 1954-es amerikai-tajvani védelmi szerződés megkötése mentette meg a szárazföld felől fenyegető inváziótól. A Kuomintang (KMT) fennhatósága alá tartozó, Fucsien tartomány partjaitól alig néhány kilométerre, a szárazföldtől szinte lőtávolban levő szigetek, Csinmen és Macu körzetében az ötvenes-hatvanas években rendszeresek voltak az incidensek (1954-55, 1958, 1962). A békés újraegyesítés csak a Mao utáni időszakban került előtérbe. Az 1978-as kínai alkotmány bevezetőjében még a sziget felszabadítása volt a deklarált cél, ezt váltotta fel 1979-ben a békés országegyesítés kitűzése. Ennek első jele az volt, hogy 1979. január 1-jétől, amikor a KNK és az USÁ felvette a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat, Kína felfüggesztette a tüzérségi akciókat a part közeli szigetek ellen. A reform és nyitás politikájának meghirdetését követően a KNK politikai eszköztárában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nemzeti eszme. Az állami és pártvezetés az elmúlt húsz évben a hazafias jelszavak hangoztatásával az ország területi integritását és a nemzet egységét összekapcsolja saját legitimitásával. 72 Külügyi Szemle
