Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma közben Oroszország a globális szuperhatalmi státusból regionális hatalommá csúszott vissza, Kína viszont magabiztosan halad a regionális hatalomból globális hatalommá válás útján. De Oroszországot nyugtalanítja az is, hogy Kínának egyre szorosabb gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatai alakulnak ki az olajban, földgázban és fában gazdag Kelet- és Közép-Szibériával, valamint - Oroszországon kívül - a középázsiai szovjet köztárságokból független államokká vált Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal és Tádzsikisztánnal, amelyekkel 1996-ban Sanghaji Ötök néven multilaterális együttműködési szervezetet is létrehozott. Ehhez a szervezethez 2005-ben Üzbegisztán is csatlakozott, amely azóta Sanghaji Hatok néven szerepel. A két Korea elsősorban a mindkét fél irányában meglévő és jól működő kapcsolatok, Malajzia és Vietnam a kínai áruk erősebb piaci versenyképessége, Nepál a „maoista terroristák" tevékenysége, Pakisztán a javuló indiai-kínai viszony, Mongólia pedig - a kelet-szibériai orosz területek vezetőihez hasonlóan - a kínaiak nagyobb mértékű bevándorlása miatt aggódik. 4. Úgy néz ki, hogy a globális hiperhatalommá válás jövőbeni buktatóinak az elkerülése céljából Kína komoly mértékben okult a Szovjetuniónak a kapitalista világgal való szembenállása tanulságaiból, ami végül is - hét és fél évtized eltelte után - a Szovjetunió széthullásához vezetett. Legalábbis erre enged következtetni az a tudományos elemzés, amely a KTTA Oroszország, Közép-Ázsia és Kelet-Európa Kutatóintézet egyik kutatójának a tollából jelent meg nemrégiben az intézet kéthavonta megjelenő folyóiratában.41 A tanulmány 6. részében a szerző az alábbi hat következtetést vonta le általánosabb érvényű összegezésképpen: 1. Az elmélet-bár általában az objektív valóság tudati tükröződése, amely maga is visszahat az objektív valóságra - magához a valósághoz képest mindig csak másodrendű marad. Ezért semmilyen elméletet sem szabad abszolutizálni. 2. A külpolitikát nem szabad átideologizálni. 3. A világ gazdag és sokszínű. A különböző nemzetek sokféle civilizációja az emberiség civilizációs haladásának és fejlődésének mozgatórugója. 4. Egy ország - bármilyen erős és bármilyen magas fejlettségi szinten legyen is - saját akaratát ne kényszerítse másokra, és ne próbálja saját képére átformálni a külső világot. 5. A nagy országoknak és hatalmaknak a többi, viszonylag gyenge és kis országok irányában és különösen az őt körülvevő szomszédos országok irányában nagylelkűnek (szó szerint: xing wangdao, azaz királyhoz méltóan viselkedni) kell lenniük, nem pedig erőszakos elnyomóknak (szó szerint: xing badao, azaz feudális zsarnokként viselkedni). 6. Teljes mértékben szükséges, hogy egy ország saját biztonságának védelme érdekében kifejlesszen és fenntartson bizonyos katonai erőt, továbbá hogy gazdasági erejének növekedését, valamint a tudomány és technika előrehaladását követően katonai ereje színvonalát is megfelelő mértékben emelnie kell. Azonban semmikor és semmilyen körülmények között nem szabad fegyverkezési versenybe bonyolódnia. Amennyiben Kína ezeket a tanulságokat a jövőben magára nézve is kötelezőnek fogja tartani, úgy a hiperhatalommá válásának útjában nem nagyon lesznek leküzdhetetlen külső akadályok. 2006. tavasz-nyár 65
