Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna A jelenlegi kínai társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai rendszer jellegének a meghatározásánál tehát senkit ne zavarjon, hogy Kínában ma is sajátosan kínai színezetű szocializmusról és szocialista piacgazdaságról beszélnek, mert ezek csak rituális szavak, amelyeket a - minden emberi hibájuk és gyarlóságuk ellenére - Kína függetlenségének visszaszerzéséhez és a kínai nemzet felemelkedéséhez kétségtelenült hozzájáruló kommunista „ősök oltáránál" rendezett szertartások alkalmával illik ismételgetni. Egyébként kapitalizmus ez már a javából, mégpedig a kapitalizmusnak egy sajátos, kelet-ázsiai formája, amely sok tekintetben különbözik az általunk jobban ismert amerikai és nyugat-európai kapitalizmustól. Az utóbbihoz hasonló szervezeti és gazdálkodási formák ellenére ezekben az országokban - a gazdasági tevékenységben részvevők eltérő értékrendje, kultúrája, szokásai és beidegződései miatt - a gazdaság nem úgy működik, mint Nyugat-Európában, Eszak-Amerikában vagy Ausztráliában, nem is beszélve a politikai, ideológiai és jogi felépítmény működéséről, illetve az azzal kapcsolatos elvárásokról. A kínai piacgazdasági rendszer kiépítésénél nem került sor az állami tulajdonban lévő vállalatok széles körű privatizálására, e helyett a politikai vezetés és a törvényhozás inkább a kínai és külföldi magántőkés befektetők előtt igyekezett egyengetni az utat. Csak a csődbe jutott vagy a csőd szélén álló állami vállalatokat adták el magánvállalkozóknak, akik többnyire az adott vállalat vezetőiből kerültek ki. A nagyobb vállalatokat inkább hitelekkel támogatták, hogy elkerüljék a csőd közeli helyzetet, majd vállalat-ösz- szevonásokkal, átszervezésekkel és képzettebb igazgatók kinevezésével próbáltak saját kockázatra gazdálkodó modern vállalati formákat, horizontális és vertikális vállalati egyesüléseket, vállalatcsoportokat és részvénytársaságokat kialakítani. Ezzel nagyobbrészt elkerülték az állami vagyon gyors és tömeges privatizációjával járó veszteségeket és korrupciós jelenségeket. Ennek ellenére a korrupció Kínában is a hatalmon lévők legnagyobb kísértése, amelynek megfékezése céljából gyakran drákói szigorral lépnek fel, beleértve a végrehajtott halálos ítéleteket is. A kelet-ázsiai embereknél az adott szó többet jelent, mint az írásos szerződés, az időt még ma sem tekintik oly módon pénznek, hogy ne fordítsanak elegendő időt a partner meghallgatására és irányában a megfelelő tisztelet megadására. Ezek az emberek hagyományosan tekintélytisztelők, akár a családfőről, akár a vállalatvezetőről, akár pedig a tartományi főnökről vagy az államfőről lett légyen is szó. Neveltetésüknél és szocializációjuknál fogva nekik mást jelent a demokrácia és a szabadság, és mást jelentenek az úgynevezett emberi szabadságjogok, mint a görög és a római, majd a keresztény civilizáció, illetve a francia polgári forradalom és az amerikai demokrácia eszméin nevelkedett európaiaknak és amerikaiaknak. A legnagyobb érték számukra a megélhetés biztosítása és az „arc megőrzése", azaz a becsület és tisztesség. (Ez utóbbi elsősorban az egy adott közösségen belüli kapcsolatokra érvényes, az idegeneket és kívülállókat nem bűn becsapni és kijátszani.) Hasonló a helyzet a többi népek és nemzetek különböző ősi vagy későbbi civilizációjára épülő gondolkodásmódjával, erkölcsi felfogásával és 48 Külügyi Szemle
