Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna és a 2010. évig szóló főbb távlati célkitűzéseinek lényege című tervdokumentumot. Két hétig tartó alapos vita után, az ülésszak végén fogadták el a több ponton is módosított dokumentumot. A dokumentum készítői a 9. ötéves terv fő célkitűzéseit legtömörebben az alábbiak szerint foglalták össze: „Teljes egészében meg kell valósítani a modernizációs építés második szakaszának stratégiai céljait, 2000-re - a népességet 1,3 milliárd főn belül tartva - meg kell valósítani az egy főre eső GDP megnégyszerezését az 1980-as volumenhez képest, alapjában fel kell számolni a szegénység jelenségét, és a nép életszínvonalának el kell érnie a szerény jólétet (kínaiul: xiao kang = kis jólét); gyorsítani kell a modern vállalati rendszer kiépítését; s kezdeti fokon létre kell hozni a szocialista piacgazdasági rendszert. Még jobb anyagi-műszaki alapot és gazdasági (szervezeti)-rendszer alapot kell teremteni a jövő század elejére; a modernizációs építés harmadik szakasza stratégiai feladatai megvalósításának a megkezdéséhez."25 A sajátosan kínai színezetű szocializmus építésének főkonstruktőre és a szocialista piacgazdaság kiépítésének kezdeményezője, Teng Hsziao-ping már nem érhette meg művének elkészültét, mint ahogy az általa megfogalmazott egy ország - két rendszer formula alapján Kína elszakított országrészeinek az anyaországgal való a békés egyesítését sem. Az agg vezető ugyanis 1997. február 19-én, 93 éves korában váratlanul elhunyt. A Hongkong és csatolt területei Nagy-Britannia által történő ünnepélyes átadásának 1997. június 30-án este kezdődő és július 1-jén hajnalban befejeződő ceremóniájától alig több mint négy hónap választotta el a veterán forradalmárt és politikust, a KKP XV. kongresszusától pedig kevesebb mint hét hónap, az pedig az 1921-ben alakult KKP-nak még a 20. században összehívott utolsó kongresszusa volt. Ez utóbbi eseményre mindkét körülmény - azaz Teng halála és a közelgő század- és ezredvég - rányomta a bélyegét. A KKP 1997 szeptemberében megtartott XV. pártkongresszusán - a 20. századra visz- szatekintve - Csiang Ce-min főtitkár beszámolójában rámutatott, hogy a kínai nép abban az évszázadban az előrehaladás útján három hatalmas, történelmi jelentőségű változáson ment át, s ennek során három nagy formátumú, a kor élvonalába tartozó személyiség emelkedett ki: Szun Jat-szen, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping. Az első változás az 1911-es forradalom volt, amely megdöntötte Kínában az évezredeken át fennálló önkényuralmi rendszert, és amelyet Szun Jat-szen vezetett. A második változás a KNK megalakulása és a szocialista rendszer létrehozása volt, amely több évtizedes fegyveres forradalmi harc eredményeként megdöntötte az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus kapitalizmus hármas uralmát. Ez a KKP megalakulása után, a Mao Ce-tung köré tömörülő első generációs vezetőkollektíva irányítása alatt ment végbe. A harmadik változás a reform és nyitás, valamint a szocialista modernizáció megvalósításáért indított harc volt. Ez a Teng Hsziao-ping köré tömörülő második generációs vezetőkollektíva irányítása alatt megkezdett új forradalom. Csiang Ce-min kongresszusi beszámolójában az elmúlt száz év változásaiból az alábbi következtetést vonta le: „Csak a Kínai Kommunista Párt volt képes győzelemre vezetni a nemzeti függetlenség, a nép felszabadítása és a szocializmus elérésében, csak ez a párt volt képes 42 Külügyi Szemle
