Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína - a 21. század leendő hiperhatalma megnyitni az utat a kínai színezetű szocializmus építése számára, s lesz képes megvalósítani a nemzet felvirágoztatását, az ország gazdaggá és erőssé tételét, valamint a nép boldoggá tételét."26 A jövő század kilátásairól szólva Csiang a következőket mondta: „Előretekintve a jövő századra, a mi célkitűzésünk a következő: az első évtizedben megvalósítani a bruttó nemzeti termék megkétszerezését a 2000. évhez képest, és ezáltal a nép szerény jólétét még komfortosabbá tenni, kialakítani egy viszonylag teljes körű szocialista piacgazdasági rendszert; újabb tíz év erőfeszítései nyomán, elérkezve a párt megalapításának centenáriumához, a nemzetgazdaság még fejlettebb lesz, a különböző szervezeti rendszerek még tökéletesebbek lesznek; a század közepe táján, elérkezve a KNK megalakulásának a centenáriumához, alapjában megvalósul majd a korszerűsítés, és Kína gazdag, erős, demokratikus és civilizált szocialista országgá válik."27 Ez után terjedelmes kongresszusi beszámolójában Csiang külön fejezetet (3.) szentelt a Teng Hsziao-ping-i elmélet történelmi helye és iránymutató jelentősége megmagyarázásának. Majd egy újabb fejezetben (4.) a tíz évvel korábban, a KKP 1987 őszén megtartott XIII. kongresszusán az akkori főtitkár, az 1989 nyarán leváltott és élete végéig házi őrizetbe helyezett Csao Ce-jang által a szocializmus kezdeti szakasza alapvető irányvonaláról és programjáról kifejtett elméleti téziseket foglalta össze, természetesen a Teng Hsziao-ping-i elméletbe ágyazva, és az azóta eltelt tíz év gyakorlati tapasztalataival kiegészítve. A beszámolónak ebben a fejezetében részletesen kifejtette azt is, hogy valójában mit kell érteni a sajátosan kínai színezetű szocialista gazdaság építése, a sajátosan kínai színezetű szocialista politika és a sajátosan kínai színezetű szocialista kultúra fogalmak alatt. Ezek idézésétől ehelyütt eltekintek, mivel a már eddig is többször hivatkozott könyv általam írt részében könnyen megtalálhatók.28 így több évtizedes kísérletezés után a KKP vezetése a 20. és 21. század fordulójára rátalált a kínai társadalom és gazdaság gyors ütemű korszerűsítésének, a kínai nemzet újbóli felvirágoztatásának és a kínai emberek gazdagabbá és műveltebbé tételének az útjára, amit Kínában mind a mai napig „sajátosan kínai színezetű szocializmus építésének", „szocialista modernizációs építésnek" és „szocialista piacgazdaságnak" neveznek. Ezekben a kifejezésekben azonban a szocializmus főnév és a szocialista melléknév jelentése tudományos szempontból eleve értelmezhetetlen, gyakorlati és tartalmi szempontból pedig a mára kialakult rendszert sokkal találóbb lenne „sajátosan kínai színezetű kapitalizmusnak" nevezni. Az a KKP ugyanis, amely a 2002 novemberében megtartott XVI. kongresszusán - a Csiang Ce-min nevéhez fűződő, úgynevezett három képviselet elvének a párt tevékenységét meghatározó ideológiák közé való sorolásával (a marxizmus-leninizmus, a Mao Ce-tung-i eszme és a Teng Hsziao-ping-i elmélet után) - az ország gazdasági építésében és modernizálásában kimagasló érdemeket szerzett magánvállalkozóknak is lehetővé tette a párt tagjai sorába való felvételt és bármilyen párt- vagy állami tisztség betöltését, ma már aligha nevezhető hagyományos értelemben, igazi „marxista-leninista" élcsapat pártnak. 2006. tavasz-nyár 43
