Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma alapjának tekintettek és tekintenek ma is (a Teng Hsziao-ping-i elmélettel és Csiang Ce- min három képviselet elvével kiegészítve), úgy igyekeztek megtisztítani a különböző időszakokban bekövetkezett torzulások okozta nemkívánatos rárakódásoktól, hogy a határozatban a következőképpen definiálták: „A Mao Ce-tung-i eszme a Kínában alkalmazott és továbbfejlesztett marxizmus-leninizmus, mindazoknak a kínai forradalomról alkotott helyes elméleteknek, elveknek és tapasztalatoknak az összessége, amelyek a gyakorlatban beváltak, s mint ilyen, a Kínai Kommunista Párt kollektív bölcsességének a kikristályosodása."20 Ehhez - úgy gondolom - nem szükséges külön kommentárt fűzni. Ezek után a reform és a nyitás politikájának másik részéről, a kifelé való nyitásról ejtsünk néhány szót. Teng ezt - Mao nyomdokait követve - eredetileg főleg a fejlett tőkés országok és a délkelet-ázsiai kínai diaszpóra irányában akarta végrehajtani, kihasználva a KNK-nak a Szovjetunióval való - akkor már csaknem két évtizedes - szembenállása során ezek körében megszerzett nemzetközi tekintélyét. A már kétszer elhalasztódott négy modernizálás mielőbbi beindításához és gyors ütemű végrehajtásához ugyanis Teng elsősorban ezektől remélt hathatósabb gazdasági, műszaki-tudományos és pénzügyi segítséget. Ezért az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok 1979. január l-jén történt teljes körű helyreállítása után nem sokkal az Egyesült Államokba látogatott, és ott a kormány egyes tagjaival a KNK és az USA közötti stratégiai együttműködés lehetőségeiről és feltételeiről tárgyalt. Sőt hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, felvállalta a Szovjetunió szövetségeseként számon tartott Vietnam katonai megleckéztetését is - egy korlátozott határháború keretében - a Kambodzsába történő benyomulásáért, a népirtó Pol Pot-rezsim megdöntése érdekében. Ennek az Amerika felé történő hirtelen nyitásnak a KNK nemzetbiztonságára leselkedő veszélyeit a KKP néhány, szintén az első generációs forradalmi gárdához tartozó és Tenggel nagyjából egyenrangú vezetője - mindenekelőtt Csen Jün (Chen Yun), Je Csien-jing (Ye Jianying) és Li Hszien-nien (Li Xiannian) - időben felismerte. Ők a minden irányban való nyitást és valamennyi külföldi országgal a békés egymás mellett élés öt alapelvén alapuló kapcsolatok fejlesztését javasolták, társadalmi berendezkedéstől függetlenül. Ezt a külpolitikai fordulatot a KKP 1982 szeptemberében megtartott XII. kongresszusán hajtották végre, hallgatólagosan megtagadva az idős Mao Ce-tungnak a világban meglévő „nagy zűrzavar" forradalmasító hatásáról és a háború elkerülhetetlenségéről vallott nézeteit.21 Ez valóban nagy jelentőségű külpolitikai fordulat volt, amely megnyitotta az utat többek közt a kínai-magyar kapcsolatok teljes körű normalizálásához, az együttműködés helyreállításához és fejlesztéséhez, főként a kínai gazdasági reform fejlesztése és elmélyítése területén. A kínai gazdasági rendszer reformjának egyik fő sajátossága az volt, hogy a falusi gazdaság reformjával kezdődött, és öt év alatt elvezetett a nagy ugrás idején létrehozott és két évtizeden át egyre rosszabb hatékonysággal működő népi kommuna rendszer teljes felszámolásához. A föld továbbra is az azon és abból élő parasztok kollektív tulajdonában maradt, de szétparcellázták, és - „a termeléshez kapcsolt szerződéses felelősségi 2006. tavasz-nyár 37
