Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna rendszer" keretében és a rendelkezésre álló munkaerő arányában - a parasztcsaládoknak adták át megművelésre. A közigazgatási funkciókat is ellátó falusi népi kommunák helyett falusi népi kormányzati és önkormányzati szerveket hoztak létre, a kommunák ipari, építőipari, kereskedelmi és szállítási melléküzemágait pedig önálló vidéki kollektív vállalatokká vagy üzemegységekké szervezték át. A reform másik fő sajátossága abban állt, hogy a különböző új megoldásokat és intézkedéseket egy ideig csak ideiglenes jelleggel, próbaképpen vezették be, vagyis, ahogy azt kínai nyelven képletesen kifejezték „a köveket kitapogatva keltek át a folyón". 1985-től már jelentősen átalakították a korábbi tervutasításos irányítási rendszert, és a legfontosabb termékek termelési mennyiségére előírt kötelező tervmutatók mellett a termékek és szolgáltatások viszonylag széles körében csak értékösszegekben megadott, úgynevezett orientáló tervmutatókat vezettek be, ezen felül pedig megengedték az e mutatók teljesítése után fennmaradó termelési kapacitások szabadpiacon értékesíthető termékek előállítására való kihasználását is. Ez átmenetileg elég zavaros helyzetet teremtett, mert valójában az országban három - eltérő árakkal és előírásokkal működő - áruforgalmi szféra alakult ki: a kötelező, az orientált és a szabadpiaci forgalmi szféra, és ez tág teret engedett a gazdaságirányító szervek és a vállalatvezetők különféle, nyerészkedési célú spekulációs tevékenységeinek. Ráadásul a korábbi tervfegyelem lazulása és a nyakló nélkül folyósított hitelek következtében a nemzetgazdaság makroszintű egyensúlya is megbomlott, meglódult az infláció, az államháztartási és a külkereskedelmi mérleg jelentős hiánnyal zárult. A piaci szabályozás további kiszélesítését szorgalmazó reformok hívei egy időre defenzívába szorultak, és ebből csak a KKP 1987. október 25. és november 1. között megtartott XIII. kongresszusán tudtak két évre kitömi. Tengnek azonban még ezt megelőzően meg kellett válnia az általa kijelölt utódtól, Hu Jao-pang főtitkártól, akit 1987 elején leváltottak a posztjáról, „a diákság és az értelmiség egy részében elharapódzó burzsoá liberális eszmékkel szemben tanúsított elnéző magatartása miatt". Hu posztját a még tőle is radikálisabb reformer Csao Ce-jang vette át, egy ideig megőrizve miniszterelnöki funkcióját is. A KKP XIII. kongresszusát - Teng útmutatásai alapján - Csao Ce-jang és legközelebbi munkatársai készítették elő, s a kongresszuson megpróbálták a mérleget a reformerők javára átbillenteni. A KKP XIII. kongresszusának az volt a legnagyobb eredménye és jelentősége, hogy minden kétséget kizáróan állást foglalt a reform és nyitás politikájának meggyorsítása, kiszélesítése és elmélyítése mellett, továbbá, hogy „a sajátosan kínai színezetű szocializmus építésére" és „a szocializmus kezdeti szakaszára" vonatkozó korábbi, jelszószerű kijelentéseket megkísérelte értelmezni és konkrét tartalommal megtölteni.22 Új feladatként, de nem új tartalommal került célkitűzésre a politikai rendszer reformja, amelyről eredetileg önálló határozatot kívántak hozni, de végül a beszámoló és az ennek alapján készített határozat ötödik fejezetében került bővebben kifejtésre 23 A kongresszus után azonban egyáltalán nem nyugodtak meg a kedélyek. Az 1988- as év a reform kritikus éve lett, mivel már az év elején ismét súlyos gazdasági gondok 38 Külügyi Szemle
