Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
4 Kína -a 21. század leendőhiperhatalma helyzetet és légkört teremtenie, amelynek segítségével Kínában már 1979-től megindulhatott a reform és a nyitás politikájának a kidolgozása és a maoista dogmáktól mentes, de a marxizmus-leninizmus eszméihez ragaszkodó kínai vezetőknek is elfogadható, előremutató tartalommal való kitöltése. Teng Hsziao-ping az 1960-as évek eleje óta - az osztályharc és az ideológia helyett - a gazdasági építésre és modernizációra, valamint a nép életkörülményeinek a javítására kívánta helyezni a párt politikájának a súlypontját. Csou En-laj megbízásából két alkalommal is irányítója volt a mezőgazdaság, az ipar, a honvédelem, valamint a tudomány és technika korszerűsítését, az úgynevezett négy modernizációt célul kitűző, hosszú távú, kétszakaszos gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozásának. Csou En-laj miniszterelnök ezt először 1964 decemberében, a III. Országos Népi Gyűlés (ONGY) első ülésszakán, másodszor pedig - tíz év elételtével - a IV. ONGY 1975 januárjában megtartott első ülésszakán jelentette be, először 1966-1980 és 1981-2000, másodszor pedig 1976-1985 és 1986— 2000 közötti szakaszhatárokkal. A végrehajtás beindítását - mindkét esetben - a kulturális forradalom egy-egy hulláma és ennek keretében Teng leváltása és száműzetése akadályozta meg. 1977. nyári másodszori visszatérése után Teng ismét e kétlépcsős fejlesztési stratégia végrehajtásának szeretett volna nekikezdeni, és ezért tekintélyének teljes súlyával az ehhez szükséges bel- és külpolitikai feltételeket igyekezett megteremteni. Ami a belpolitikai feltételeket illeti, Tengnek először a tízéves kulturális forradalomban kialakult szélsőbalos légkört kellett megváltoztatnia, és az akkor felemelkedő és Mao halála után az úgynevezett négyek bandájának a bukását átvészelő maoista vezetőket - élükön Hua Kuo-feng (Hua Guofeng) miniszterelnökkel és pártelnökkel, a KB Katonai Bizottságának elnökével - kellett politikailag elszigetelnie és félreállítania. E két egymással szorosan összefüggő feladatot - néhány, kellő időben megrendezett ideológiai vitával, továbbá a kulturális forradalom időszakában félreállított régi káderek tömeges rehabilitálásával és a korábban betöltött funkcióikba történő visszahelyezésével - Tengnek sikerült néhány év alatt minden várakozást felülmúló eredménnyel megoldania. 1979 tavaszán - Mao néhány, negyven évvel korábbi mondását idézve - Teng olyan filozófiai témákról kezdeményezett össznépi vitát, mint „a tényekben kell keresni az igazságot", vagy „az igazság egyedüli próbaköve a gyakorlat". Majd a Szabadítsuk fel a gondolkodást! jelszóval mindenkit arra buzdított, hogy tegyen javaslatokat arról, hogy miként lehetne az országot kivezetni abból a társadalmi, gazdasági, kulturális és morális válságból, amelybe a KKP csaknem két évtizeden át tartó szélsőbalos és voluntarista politikája juttatta. Pekingben még demokráciafalat is nyitottak a nagy írásjegyes faliújságok (tacepaók) formájában megfogalmazott javaslatok nyilvános közzétételére. Egy idő után azonban ezt betiltották, mert a demokrácia kezdett parttalanná válni. Ekkor Teng szükségét érezte annak, hogy egyszer és mindenkorra megfogalmazza azt a négy alapelvet, amelyet a kiút keresésénél és az ezt célzó reformoknál feltétlenül be kell tartani. A négy alapelv a következő volt: Ragaszkodni kell 1. a szocialista úthoz; 2. a proletárdiktatúrá2006. tavasz-nyár 35
