Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta Államok 1973 óta nagy eredményeket ért el az arab-izraeli közeledés terén, pártatlan semleges félnek semmiképpen nem tekinthető, hiszen az érdekei szorosan összefonódnak az izraeli érdekekkel.70 Izraelnek a nemzetközi közösséget az Egyesült Államok jelenti; az uniót - Franciaország proarab és Egyesült Királyság változékony állásfoglalásai miatt - kevésbé hajlandó „komoly" szereplőnek tekinteni. Az EU (és legtöbb tagállama) - izraeli nézőpontból - propalesztín állásfoglalása71 megnyilvánul a hivatalos nyilatkozatokban, az ENSZ-fórumokon (Lindemann 1988, 303-312. o.), az európai médiában, sajtóban és a közvéleményben. Izrael különösen sérelmezte, hogy az EU (akkor még EK) tagállamai 1990-ben vonakodó magatartást tanúsítottak, amikor az ENSZ-köz- gyűlés visszavonta a „cionizmus egyenlő rasszizmus" tartalmú 1975-ben meghozott 3379. sz. határozatát. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy amíg Franciaország és Egyesült Királyság - a két legmeghatározóbb EU-tagállam - térségbeli befolyásgyakorló képessége korlátozott, addig az Egyesült Államoké (minden gyengesége ellenére) markánsan érzékelhető az arab világban is (Soetendorp 1999, 98. o.) Mindezek azt eredményezik, hogy az EU a közel-keleti kérdés vonatkozásában - legyen bármilyen nagylelkű anyagi támogatója a palesztin ügynek - politikai értelemben korlátozott befolyással rendelkezik az Egyesült Államokhoz viszonyítva (Knodt-Princen 2003). Az, hogy szándékaihoz képest milyen mértékben érintett egy nagyhatalom - bármely nemzetközi konfliktusban - megválaszolhatatlan kérdés. Ha másért nem, hát azért, mert kimaradni vagy kiszállni nem lehetséges: „nagyhatalomnak lenni" és „benne lenni" ugyanannak az éremnek a két oldalát jelenti (Galtung 1980,105. o.). Összegzés Európa a kezdetektől résztvevője a közel-keleti konfliktusnak. A napjainkig megoldásra váró helyzet lényegében Európában keletkezett, amennyiben az európai társadalmi viszonyok eredményezték a zsidóság saját (nemzet)állam iránti vágyát, és az európai (brit, francia, német) politikai alkuk, változatos „megoldási kísérletek" tették lehetővé Izrael Állam létrejöttét. Európai antiszemitizmus, Sykes-Picot egyezmény, Balfour- nyilatkozat, Népszövetség, zsidótörvények és Endlösung nélkül napjainkban valószínű nem létezne zsidó állam. Gyarmatbirodalmak, népszövetségi mandátumrendszer, ENSZ gyámsági rendszer, dekolonizácáció, olajhoz fűződő gazdasági érdekek nélkül elképzelhető, hogy más irányt vesz az arab nacionalizmusok és az arab egységtörekvések fejlődése is. Az első és második világháború tapasztalatai, a globalizáció teremtette gazdasági viszonyok és verseny nélkül Európa államai valószínűleg nem kívánják any- nyira az egységesülést, mint ezek következtében. Az európai államok - EU-tagként külön-külön vagy közösséget alkotva - részvétele a konfliktus megoldásában a fenti események következtében meglehetősen lassan, óvatosan formálódott. Kommunikációjuk mindig fejlettebb volt, mint ténylegesen al74 Külügyi Szemle
