Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Paragi Beáta Az Izrael, a Palesztin Hatóság területe és az EU közötti gazdasági kapcsolatok egyes dimenziói a nemzetközi jogszabályok sokaságát sértik, és ez a gyakorlat az EU politikai hitelességére nézve is rombolóan hat (Lagerquist 2003). 2. Az EK/EU szerepe a Madridot követően (1991-) meginduló multilaterális arab-izraeli tárgyalásokon. Az amerikai állásponttal és konfliktuskezelési gyakorlatokkal (például Kissinger ingadiplomácája) szemben az európai államok hosszú idő óta az arab-izraeli kérdés átfogó, minden felet integráló rendezési módját szorgalmazták. Az 1992-től multilaterális keretek között zajló, illetve az úgynevezett „Steering Committee" által koordinált öt tematikus munkacsoport közül az EK (EU) a regionális gazdaságfejlesztési (REDWG) csoportot vezette (gavel-holder minőségben), illetve társszervezőként részt vett további három munkacsoportban (menekültek, víz, környezetvédelem). A fegyverzet-ellenőrzés témakörét tárgyaló csoportban területen kívüli szereplőként volt jelen (Clairet 1994, 187. o.). Az öt munkacsoport közül az EK vezette REDWG volt a legnagyobb, és ez tükrözte leginkább a multilterális tárgyalásokhoz fűzött reményeket is. Az első három tárgyalási fordulón (Brüsszel, 1992 május; Párizs 1992. október; Róma 1993. május) tíz csoportba sorolták a tevékenységeket, kijelölve mindegyik téma, illetve az alá tartozó projektek felelősét (például a kommunikációért és közlekedésért Franciaország, a mezőgazdaságért Spanyolország, a pénzügyi piacokért Egyesült Királyság, az energia-ügyekért az EU, a kereskedelemért Németország stb. volt felelős). A negyedik munkacsoporti találkozóra, az elvi nyilatkozat (Declaration of Principles, DoP) aláírását (Washington, 1993. szept.) követően Koppenhágában került sor (1993. okt.). A szeptemberi események nagy lendületet adtak a munkacsoport tagjainak: elfogadták a további működési alapelveket rögzítő koppenhágai akciótervet (Peters 1998), illetve a következő találkozókon (Rabat 1994, Ammán 1995) is újabb kezdeményezések kerültek napirendre. Miután a csoport gyakorlati működése az 1990-es évek második felében sok figyelmet már nem kapott, egyre többen kezdték megkérdőjelezni, hogy vajon milyen mértékben is járul hozzá a térség gazdasági fejlődéséhez, illetve az arab-izraeli megbékéléshez. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy a multilaterális tárgyalások előrehaladása szükségszerűen és egyre inkább az egyes arab-, illetve izraeli, valamint a palesztin-izraeli kétoldalú tárgyalások mindenkori állapotának függvénye lett (Peters 1998). 3. Az EU részvétele a regionális MENA konferenciákon (1994-1996). Az oslói megállapodást (1993. szept.) követően - párhuzamosan a hivatalos csatornákkal - az észak-afrikai, illetve közel-keleti (MENA) térségbeli gazdasági szakemberek, üzletemberek, diplomaták rendszeresen találkoztak. Első alkalommal Casablancában (1994. okt.), majd Ammánban (1995. okt.), illetve kisebb visszhanggal Kairóban, majd utoljára Dohában került sor olyan gazdasági konferencia megszervezésére, amelyek témája és célja a térségbeli gazdasági kapcsolatok fejlesztése, az üzleti lehetőségek egymással való megosztása, regionális mé60 Külügyi Szemle
