Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban valósítható meg az alkotmányból a jelenlegi jogi szabályozás keretei között, megjegyzendő, hogy az alkotmány egyes részeinek „hátsó ajtón keresztüli" megvalósításakor óvatosan kell eljárniuk az államoknak: amennyiben a polgárok azt látják, hogy a sikertelen ratifikáció ellenére az EU jogi csűrés-csavarások útján elkezd szemezgetni az alkotmány rendelkezései közül, méltán érezhetik úgy, hogy véleményük súlytalan. Mindennek figyelembe vételével térjünk rá arra, átmenthető-e a külügyminiszter vagy az EKSZ. E tekintetben azt mondható, hogy a külügyminiszter a „keményebb dió". Bár egyes elemzők (például Grant [2005]) úgy vélik, hogy a Mr. CFSP és a kül- kapcsolatokért felelős biztos posztjának egy személyben való egyesítése megoldható azáltal is, ha a spanyolok a bizottságba Javier Solanát jelölik, miközben a tanács a jövőben is őt választja meg Főtitkárának, és elvileg az sem ütközik akadályba, hogy Solana egyben a bizottság alelnöke is legyen, hisz ez is alapvetően attól függ, kinek az alelnöki kinevezését hagyja jóvá a kollégium. Ezen állásponttal kapcsolatban azonban Blanck (2005,19-20. o.) megjegyzi, hogy ez „jogi szempontból nem több, mint álmodozás", sőt „ellentétes az EUSZ 3. cikkével". Meglátásom szerint még ha a szerződések lehetőséget is biztosítanának a két poszt egy személyben történő ilyeténképpen egyesítésére, akkor is fontos hiányossága lesz a rendszernek, hogy az alkotmány által a külügyminiszter számára előirányzott hatáskörök jelentős része (például kezdeményezési jog KKBP- ügyekben, a tanács elnökségi pozíciója), nem ruházható át egy ilyen személyre. Az EKSZ életre hívása bizonyos szempontból könnyebb: a nizzai szerződésben is szerepel ugyanis egy olyan kitétel, mely a bizottság és a tanács feladatává teszi, hogy biztosítsák az EU külső szerepvállalásának koherenciáját (Rayner [2005. 3. o.]). Ezen rendelkezés alapján a tanács és a bizottság köthetnek egymással egy intézményközi megállapodást, melyben gyakorlatilag létrehozzák a külszolgálatot.45 A tagállami diplomáciai testületek bevonása a külszolgálatba megint csak nem jelentene áthidalhatatlan akadályt, amennyiben jelenleg is előfordul, hogy tagállami külügyminiszterek „kölcsönadnak" diplomatákat az integrációnak. Mindezen szereplők közötti nagyobb fokú együttműködés azonban létrejöhet anélkül is, hogy valamifajta EKSZ-t létrehozzanak. E tekintetben célszerű a bizottság 2006. június 8-án kiadott kommunikációját fellapozni (Commission; 2006.), mely jó pár gyakorlati lépést felsorol a külső szerepvállalás koherensebbé tétele, illetve e három szereplő közötti együttműködés fokozása kapcsán. A várható változások értékelése hazánk szempontjából E tanulmány zárásaként nem érdektelen azon kérdés vizsgálata, mennyiben érintik hazánkat az uniós fejlemények. Pontos prognózis természetesen nem készíthető addig, míg megválaszolásra nem kerülnek oly központi fontosságú kérdések, mint például az EKSZ hatásköre vagy annak személyi összetételét meghatározó alapelvek. Ez koránt2006. ősz-tél 41
