Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban a tagállamoknak, mind az esetlegesen vízumért folyamodóknak érdeke, hogy a kérelmek elbírálása egységes módon történjék, és az egységes elbírálás nem feltétlenül biztosítható azáltal, hogy 25 nagykövetség vonatkozó tevékenységét próbáljuk összehangolni. A születőiéiben lévő EKSZ nemcsak a tanács, illetve a bizottság brüsszeli központjait érintené, hanem annak formája, hatásköre jelentős befolyást gyakorolhat az EK - és ezzel összefüggésben a tagországok - harmadik országokban meglévő képviseleteire is, mind azok funkcióját, mind személyi összetételét illetően.40 Az EK több mint 120 delegációval rendelkezik szerte a világban, melyek feladatköre, személyi összetétele, felépítése az EK és az adott harmadik ország kapcsolatának jellegétől függően változó képet mutat. Ami közös ezen külképviseletekben, az az, hogy szervezetileg a bizottsághoz tartoznak, részben azért, mert a bizottság szervezeti struktúrája, felépítése, belső döntéshozatali mechanizmusa révén alkalmasabb e kirendeltségek fenntartására, menedzselésére, mint a tanács (Vándor, é. n.), részben azért, mert a kapcsolatok jelentős része olyan első pilléres ügyeket érint, ahol a bizottság igen tág mozgástérrel rendelkezik és központi szerepet tölt be (például kereskedelempolitika, segélyezés). Természetesen a harmadik országokkal adott esetben a KKBP alá tartozó kérdésekben is megbeszéléseket kell folytatni, ekkor általában a tanács elnöki székét elfoglaló ország nagykövetsége hivatott az uniós álláspont megjelenítésére, illetve a többi tagállami követség lépéseinek összehangolására.41 Mindezek fényében érthető, hogy minden szereplőnek igen jelentős változásokat hozna egy egységes EKSZ felállítása és uniós képviseletek életre hívása. Az adott harmadik ország számára értelemszerűen sokkal egyszerűbb lenne a kapcsolattartás az integrációval, hisz egyetlen intézménnyel kellene kommunikálnia, és nem kellene számon tartania, hogy jelenleg melyik ország tölti be az elnökséget, a szóban forgó kérdés az első vagy a második pillér alá tartozik-e stb. Az egyes tagországok szempontjából is jelentős előnyöket rejt magában az EKSZ-hez tartozó uniós külképviseletek felállítása. Több kutató (például Rayner, 2005; Hocking, Spence 2005, Cameron, 2004) is arra hívja fel a figyelmet, hogy az uniós képviseletek hatáskörének bővítése olyan előnnyel is járna, hogy a tagországok külügyminisztériumai szűkös erőforrásaikat jobban, hatékonyabban tudnák felhasználni, hisz nem kellene nemzeti szinten foglalkozni azokkal a kérdésekkel, melyek az EKSZ hatáskörébe tartoznak.42 Az uniós képviseletek azonban természetesen nemcsak anyagi, hanem politikai előnyöket is magukban hordoznak. Amennyiben a tagállamoknak sikerül megállapodniuk egy kérdésben, az uniós képviseletek kedvezőbb helyzetben lesznek eme álláspont képviselete, védelme során, mint az egyes tagállamok - köztük az elnökség - külképviseletei, kiváltképp ha figyelembe vesszük, hogy az sem fordulhat elő, hogy a bizottság által fenntartott képviselet mást mond, mint a tagállamok követségei. Az előnyök mellett azonban számos ellentmondásos kérdés is felmerül az uniós külképviseletekkel kapcsolatban. Ezek közül az egyik legfontosabb a képviseleteken belüli 2006. ősz-tél 39
