Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatalma a latin eredetű marxi kifejezésnek a kínai megfelelője: a vu-csan-csie-csi (wuchan-jieji). Vagyis egy olyan, négy írásjegyből álló szóösszetétel, amelyen belül a vu-csan kifejezés kínaiul eredetileg tulajdon nélkülit vagy vagyontalant, a csie-csi pedig osztályt jelent. Vagyis a proletariátus kifejezés a tanulatlan kínaiak számára a tulajdon nélküliek osztályát jelentette, amelyről elsősorban a kínai falusi népesség 70 százalékát kitevő szegényparasztok annak idején mintegy 350 milliós tömege jutott az eszükbe, és csak másodsorban a 2,5-3 millió nagyipari és a 10-12 millió kézműipari bérmunkás. 1936-ban - a japán agresszió növekvő veszélyére való tekintettel - Csang Kaj-seket tábornoktársai kényszerítették arra, hogy szüntesse be a KKP által ellenőrzött forradalmi támaszpontok és felszabadított területek elleni háborút, 1937-ben pedig arra, hogy - a japán betolakodókkal szemben vívott harc összehangolása céljából - a KMT és a KKP hozzon létre japánellenes nemzeti egységfrontot és önálló hadseregrészekből álló, de egységesen irányított nemzeti hadsereget. Csang Kaj-sek nehezen teljesítette ezeket a követeléseket. Igyekezett a kommunistákat kijátszani, és a japánokkal vívott Ellenállási Háborúból is csak vonakodva vette ki a részét, különösen addig, amíg Pearl Harbor után az Egyesült Államok be nem lépett a csendes-óceáni háborúba, amikor is az Egyesült Államok fontos stratégiai szövetségesnek és szárazföldi támaszpontnak tekintette Kínát. Közben Mao Ce-tung is átgondolta az addig követett forradalmi stratégiát, és - a Szovjetunió szocialista építésének pozitív és negatív tapasztalataiból egyaránt okulva - a kínai forradalom két szakaszban való megvalósításának a koncepcióját és stratégiáját dolgozta ki. Ezt részletesebben A kínai forradalom és a Kínai Kommunista Párt, valamint Az új demokráciáról 1939 decemberében és 1940 januárjában írott munkáiban fejtette ki.12 Mao ösztönösen rájött arra, hogy a kommunistáknak Kínában helytelen volna a marxi értelemben vett proletárforradalom végrehajtását és e forradalom nyomán a proletár- diktatúra hatalmi gépezetének a megteremtésével a szocialista társadalom felépítését tűzni ki célul. Egy olyan szegény és elmaradott, gyarmati, félgyarmati és félfeudális társadalomban ugyanis, mint Kína, e cél eléréséhez - a marxi forradalomelmélet szerint is - hiányoztak mind az objektív, mind pedig a szubjektív előfeltételek, mindenekelőtt a kifejlett kapitalizmus és a viszonylag nagy létszámú, szervezett munkásosztály. Ezért Kínában először az antifeudális polgári demokratikus forradalom feladatait kell megoldani, ami egy - Kína történelmében még soha nem létezett - demokratikus rend létrehozására irányul. Ez a forradalom azonban csak akkor tekinthető befejezettnek, amikor már a külföldi imperializmus és a belső ellenforradalmi erők pozíciói alapjában megdőltek, és Kínában egy független és demokratikus állam jött létre. Ezt a burzsoá- demokratikus forradalmat azonban nem vezetheti a kínai burzsoázia, mert a hatalmon lévő bürokratikus része erősen komprádor jellegű, a nemzeti érzelmű része pedig gazdaságilag és politikailag egyaránt gyenge. Ezért Mao a polgári demokratikus forradalomnak ezt a sajátos változatát új típusú demokratikus forradalomnak, illetve röviden új-demokratikus forradalomnak nevezte. 2006. tavasz-nyár 29
