Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna „Ilyen új típusú forradalom bontakozik ki most Kínában és valamennyi gyarmati meg félgyarmati országban. Mi ezt a forradalmat új-demokratikus forradalomnak nevezzük - írta 1939 végén Mao, majd így folytatta: - Ez az új-demokratikus forradalom egy része a proletár-szocialista világforradalomnak, erélyesen szembeszáll az imperializmussal, vagyis a nemzetközi kapitalizmussal. Politikai tartalmát tekintve ez a forradalom több forradalmi osztály szövetségének diktatúrája, amely az imperialisták és a nemzetárulók - a reakciósok - ellen irányul, és azért harcol, hogy elhárítsa a kínai társadalom feje fölül a burzsoá diktatúra veszélyét. Gazdasági tartalmát tekintve ennek a forradalomnak a lényege az, hogy állami kezelésbe adja az imperialisták és a nemzetárulók - a reakciósok - nagytőkéit és nagyvállalatait, felosztja és a parasztok tulajdonába adja a földesúri földeket; emellett fenntartja a magántőkés vállalatokat általában, és egyáltalán nem számolja fel a kulákgazdaságot. Ezért, ugyanakkor, amikor ez az új típusú demokratikus forradalom megtisztítja az utat a kapitalizmus számára, egyben megteremti a szocializmus előfeltételeit. A kínai forradalom jelenlegi szakasza átmeneti szakasz, amelyben a forradalomnak az a feladata, hogy véget vessen a gyarmati, félgyarmati és félfeudális társadalomnak, s előkészítse a szocialista társadalom felépítésének feltételeit; ez az új-demokratikus forradalom folyamata."13 Mint arra fentebb rámutattam, Mao Ce-tung - az eleve bukásra ítélt fegyveres városi felkelések helyett - a vidéki forradalmi támaszpontokról vívott népi háború, azaz a nem reguláris katonai egységekkel folytatott partizánháború taktikáját választotta, s már az 1930-as évek elején „a falu bekeríti a várost" hosszú távú stratégiát hirdette meg.14 Ez a taktika mind a polgárháború, mind pedig a japánokkal vívott Ellenállási Háború időszakában olyan jól bevált, hogy 1943-44-ben még az amerikai katonai vezetés is többre értékelte a Mao Ce-tung vezette 8. Hadsereg és a japánok által megszállt területeken működő kommunista partizánegységek hozzájárulását a japán területrablók elleni küzdelemhez, mint a Csang Kaj-sek vezette reguláris KMT-hadseregekét, s hajlandónak mutatkozott a kommunista ellenállókat hadianyaggal és hadfelszereléssel is támogatni. Emiatt Mao nagy reményeket fűzött az Egyesült Államok kormányának közvetítő szerepéhez a KK háború utáni politikai és területi egységének a megteremtésében, főleg a Csang Kaj-sek által tervezett újabb polgárháború megakadályozásában, mely háború keretében Csang Kaj-sek a kommunisták által felszabadított körzeteket kívánta erőszakkal elfoglalni és felszámolni. Ennek érdekében Mao Ce-tung a KKP 1945 áprilisában, Jenanban megtartott VII. kongresszusán A koalíciós kormányról címmel tartott előadói beszédet, jelezve, hogy a KKP - az új-demokratikus forradalom alapvető céljainak teljesülését biztosító belső és külső feltételek mellett - a jövőben hajlandó lesz a KMT-vel koalíciós kormányt alakítani, és a két fél egyenjogúságának és az általuk ellenőrzött területek feletti szuverenitásnak a kölcsönös elismerése és tiszteletben tartása esetén az egységes és demokratikus KK alkotmányos rendjének a kialakításán közösen munkálkodni. Ugyanakkor ezen a kongresszuson a párt második számú vezetője, Liu Sao-csi (Liu Shaocji) egy olyan új 30 Külügyi Szemle
