Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
A „kelta tigris" - „skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról „Az 1930-as évektől az ötvenes évekig az ír nemzet befelé forduló, zárt társadalommá vált, kizárva magát a modern élet és politika fősodrából."25 A 20. század első felében önmagukról alkotott kép szerint az írek, Írország „egy ősi, erkölcsösen vidéki-paraszti, önellátó nemzet, politikájában demokratikus és köztársasági, magába foglalva (ha politikai értelemben nem is) a sziget valamennyi lakóját, és messze szétszóródva a tengereken és óceánokon túl; egy antiimperialista és semleges nemzet, hosszú szabadság- harcos történelemmel; alapvetően kelta, elkötelezve gael nyelvének felélesztésére, bár átmenetileg angolul beszél; katolikus, fundamentalista és misszionárius magatartással, mely hangsúlyozza a modern erkölcstelenség és ateizmus veszélyeit, ám büszkén befogad protestánsokat és zsidókat, közülük némelyeket nagy becsben tartva."26 A korábbi uralkodó osztály, a „nyugati brit" dzsentri és a protestáns középosztály, amely vezető szerepet játszott a társadalomban és a politikában, az üzleti és a kereskedelmi életben, valamint a szabadfoglalkozású értelmiségi körökben, megritkult, és átadta helyét a „burzsoá katolikus elit"-nek.27 Bár alkotmányos jogaik tekintetében nincs kimutatható diszkrimináció, az asszimilációs nyomás, késztetés nem az állam, hanem a társadalmi környezet részéről érvényesül, és ez a környezet ellenséges, elutasító. Három tényező tette-teszi eltűnő, jövő nélküli kisebbséggé az írországi protestánsokat: • az ellenséges környezet által kiváltott elköltözés, emigráció, az egyedüllét vállalása28 • az alacsony születésszám és a • vegyes házasság, mivel a szigorú katolikus szabályozás szerint az abból született gyerekek gyakorlatilag valamennyien csak katolikusok lehetnek. így érthető, hogy arányuk a kezdeti tíz százalékról három-négy százalékra csökkent;29 az államigazgatásban, a fegyveres testületekben ez egy százalék körül van. Szétszórtan, de mégis két jól körülhatárolható területen élnek: a főváros, Dublin lakosságának kilenc százalékát alkotják ma is, valamint az Észak-írországgal határos négy grófságban, a történelmi Ulsterben; közülük sok a jómódú farmer. Az elmúlt 80 évben alapvető változás következett be: tudatukban többé már nem angolok vagy britek, hanem az ír nemzethez tartozóknak érzik magukat, és ez erősíti asszimilációs hajlandóságukat. Az 1920-1950 közötti évek Írországa Nyugat-Európa, sőt a világ egyik legkonzervatívabb (Izraelhez és több arab-muszlim országhoz hasonló), teokratikus állama volt: alkotmányában rögzítette a katolikus egyház különleges szerepét.30 Az ír tudatban uralkodó szerepet játszó (katolikus) „hit és haza" (faith and fatherland, más szóval: priests and patriots) egységéről már szóltunk. Ennek kialakításában életre szóló hatása volt az iskolai nevelésnek, amely hivatalosan 1975-ig, gyakorlatilag mindmáig a katolikus egyház kezében van. Az egyházi tanítások beépültek a nemzettudatba, egységet alkotva az ír identitással. E társadalmi tanítások, állásfoglalások szemmel láthatóan megjelentek - általában a konzervatív vonalat erősítve - a házassággal és a válással, a születésszabályozással,31 a cenzúrával, az egészségügyi ellátással, s mindenekfölött a neveléssel kapcsolatos politikai 2006. ősz-tél 7
