Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
Arday Lajos De Valera víziója - visszatekintve: utópiája - egy igénytelen, kevéssel beérő, vidéki-paraszti, katolikus és gael-ír nyelven beszélő Írország volt.18 Erősen - az 1960-as, 1970-es évekig bigottan - katolikus és autoriter - tekintélyuralmi - vonásai ellenére valójában ez az Írország a brit gazdasági és kulturális-civilizációs térség része maradt. A Délnek alig volt ipara; a bankrendszer, ipar és kereskedelem csak lassan épült ki Dublinban és környékén. Még 1958-ban is az ír kivitel 77 százaléka irányult az Egyesült Királyságba, és a behozatal fele onnan származott; az ír punt 1979-ig az angol fonthoz volt kötve, és máig is az Egyesült Királyság az ország legfőbb ellátója és az ír árucikkek fogyasztója. Valójában a két ország mindvégig közös kereskedelmi, mezőgazdasági és munkaerőpiacot alkotott.19 A politikai függetlenség tehát nem hozott azonnali gazdasági és kulturális önállóságot. A parlamenti, kormányzati és közszolgálati rendszer a westminster-whitehall-i modell alapján működik. A brit újságok és folyóiratok szabadon beszerezhetők, a rádió- és tévéadások foghatók, a forgalomban lévő könyvek többsége Nagy-Britanniában jelenik meg. A (tömeges) lakossági kapcsolatokban soha nem volt korlátozás: az útlevél-ellenőrzés ismeretlen fogalom. Az ideiglenesen munkát vállaló vagy véglegesen áttelepedő ír állampolgárt a britekével azonos jogok és juttatások illetik meg. Nem csoda, hogy a külföldön élő hárommillió(!) ír állampolgárból kétmillió Britanniában található.20 Murphy corki professzor szerint „Írország nagyon sok tekintetben haszonélvezője a brit kultúrának, és a brit nyelvi és irodalmi identitás regionális variánsának tekinthető; megörököltük a brit politikai és jogrendszert".21 A függetlenségi-köztársasági mozgalom győzelmekor 20-25 ezer ember beszélte (még) az ősi gael-ír nyelvet a nyugati partvidéken és szigeteken. Mivel ezt a nemzeti identitás fontos elemének tekintették és tekintik, a mindenkori kormányzat nagy anyagi és szellemi beruházásokkal próbálta a mindennapok élő nyelvévé tenni - az angol mellett második - hivatalos nyelvvé nyilvánított kelta nyelvet. Önkritikus ír elemzések e törekvés kudarcáról számolnak be. Az „elangolosodás" és a folyamatos emigráció hatására ma már „nem létezik olyan természetes (kiemelés az eredetiben - AL) ír nyelvű közösség, amelyik fenn tudna tartani egy élő és alkotó (-képes) irodalmat írül. Az újjáélesztő politika kudarcot vallott az elhibázott stratégia, a politikai képmutatás és a társadalom közönye miatt. Lehetetlen vállalkozás volt, kezdettől fogva, önbecsapás és látszatkeltés."22 L. Ryan az ír nyelv egyre anakronisztikusabb helyzetéről beszél, helyt adva annak a véleménynek, hogy kötelező iskolai oktatása helyett inkább a munkaerő- piacon használhatóbb készségeket kellene elsajátíttatni a tanulókkal.23 „Az alkotmányban kinyilvánított elkötelezettség, kormánytámogatás, az iskolák munkája és a lelkes ír hazafiak erőfeszítései ellenére a nyelvet illető remények nem váltak valóra. Írországban, e kis peremvidéken, továbbra is folyamatosan tért veszít majd a nemzetközi angollal szemben."24 Milyen Írország, ír társadalom érkezett el 1961-ben az Európai Közösségekhez való csatlakozás szükségességének felismeréséhez? 6 Külügyi Szemle
