Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
A „kelta tigris" - „skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról egyre nagyobb katolikus segédmunkástömegeket vonzott a korábban tisztán protestáns városba. Míg Dél stagnált, Észak lépést tartott a brit fejlődéssel; a vallási-etnikai ellentétek mellett ez az egyenetlen gazdasági fejlődés, különbség vezetett az 1920-1922-es megosztáshoz.11 Az ír politikai kultúrát és napi gyakorlatot a 18. századtól napjainkig a letagadhatat- lanul angol-brit hagyományokon nyugvó és jellegű demokratikus parlamentarizmus és a fegyveres erőszak kettőssége jellemzi. A sziget és az IRA (ír Köztársasági Hadsereg) csaknem évszázados történelme bizonyítja, hogy a többség mindig az előbbit támogatta. Az ír nacionalizmus bár „forradalom volt a demokrácián belül és az ellen... a demokratikusan megválasztott képviselet parlamenti hagyománya mélyen beivódott a vezetőkbe és a lakosság többségébe".12 Ennek ellentmondani látszik, hogy az 1914-es, korlátozott autonómiát biztosító harmadik home rule-törvény elleni ulsteri tiltakozás (a hadsereg támogatásával) a polgárháború szélére sodorta az országot, 1916 húsvétján pedig az ír köztársaságért küzdő felkelőknek néhány napra sikerült elfoglalni a dublini főpostát és a várkastélyt.13 Az első világháború rettenetes élményei és az ír katonák harctéri tapasztalata adta a döntő lökést Írország elszakadásához, melyet a parlamenti és a fegyveres út, eszközök együttes, egymást támogató alkalmazása kényszerített ki. Az 1918-as választást követően Dublinban összeülő ír parlament141919. január 21-én kinyilvánította Írország függetlenségét. Ezzel megindult a polgárháború mindkét országrészben. A mindkét részről különös kegyetlenséggel folytatott reguláris, félkatonai és partizán (IRA, Black and Tans) hadviselés áldozatainak többsége polgári személy volt; az 1913 és 1923 közötti „Time of Trouble" éveiben hatezren vesztették életüket.15 Az ír felkelés sikeréhez hozzájárult a brit hadsereget és a lakosságot magával ragadó, zendülésekben is megnyilvánuló háborúellenesség, békevágy16 és az amerikai írek politikai és anyagi-fegyveres támogatása. Az 1921. júliusi fegyverszünet aláírásában is döntő szerepe volt az Egyesült Államoknak, csakúgy, mint a decemberi angol-ír megállapodás feltételeinek kidolgozásában. A 26 déli grófság - köztük három ulsteri - a domíniumi státussal de facto függetlenné vált ír Szabadállamot (Eire) alkotta, míg Ulster hat grófsága megkapta azt a home rule-t, autonómiát, amely ellen az unionisták küzdöttek. A megosztás, a Partition a trianonihoz hasonló állapotokat teremtett: Északon a katolikusok aránya 33, Délen a protestánsoké 10-12 százalék volt. Ez a megegyezés - érthetően - újabb polgárháborút robbantott ki Délen és Északon egyaránt. 1923 májusára De Valera felkelői alulmaradtak, csakúgy, mint az IRA Ulsterben. Ezzel a megosztás tartóssá vált, s vele az ír társadalmi és nemzetfejlődés két útra tért. A déli köztársaság - mert már létrejöttétől az volt - 1937-es alkotmánya kinyilatkoztatja az ír sziget egységes és oszthatatlan voltát, s kifejezi igényét a sziget egészére. Az ország De Valera elnöksége alatt - eltérően a többi domíniumtól - a második világháborúban semleges maradt17 - ez a semlegesség azóta is az ír külpolitika egyik meghatározó alapelve. Teljes függetlenségét csak 1949-ben nyerte el, s 1955-ben lett az ENSZ tagja. 2006. ősz-tél 5
