Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
Arday Lajos Ulsterbe telepítése után „a katolikus vallás az ír népi ellenállás hite lett, politikai jelenség, amelynek megőrzése délen, az angol protestáns gyarmatosítók minden törekvése ellenére, nemzeti vívmánynak számított".2 A Francia- és Spanyolország által támogatott, jól szervezett, az ellenreformációs (vissza)térítésben buzgólkodó katolikus egyház töretlen befolyásának köszönhetően „a vallás a kezdetektől kulcsszerepet játszott az ír nemzettudatban". Erre az időszakra, a 17. századra esik az íreknek a földtulajdontól való megfosztása3, (katonáskodó) nemességük külföldre kényszerítése a csehekéhez hasonlóan. „A kisemmizettség, a vallás, majd később a nacionalizmus egymást erősítették" - írja T. Garvin dublini professzor.4 Az amerikai függetlenségi háború sikere és a francia forradalom hatására felkelések söpörtek végig Írországon, sőt egy kis francia segélycsapat is partra szállt; a „pacifikálás" ötvenezer áldozatot követelt (1798). Ezzel megerősítést nyert az angol előítélet, hogy az írek kiszámíthatatlanok és politikailag veszélyesek; a viktoriánus korban már „fajilag anarchista kelták"-ról beszélnek.5 Közben a nagy burgonyavész és a tífusz éveiben (1845-1850) másfél millióan éhen haltak, s további egymillió keresett új hazát a tengerentúlon, többségük az Egyesült Államokban. A kivándorlás folytatódott, s eredményeként Írország népessége a felére csökkent.6 Ez a nemzeti katasztrófa mindmáig meghatározó eleme az angolellenes ír nemzeti emlékezetnek.7 Az 1801-ben formailag is megszüntetett ír önállóság helyreállításáért, a „home rule"-ért egyre erősödő parlamenti (D. O'Connell, Ch. S. Parnell - az utóbbi protestáns földbirtokos), majd fegyveres küzdelem folyt. Ez az ír nacionalizmus a 19. század utolsó negyedében vált szervezett politikai tömegmozgalommá. Bázisa az a gael, katolikus, vidéki parasztnépesség, amely az ír társadalom többségét alkotta Kelet-Ulster kivételével. 1884-ben alakult meg - a cseh „Sokol"-hoz hasonló - a Gael Atlétikai Szövetség; militáns szeparatizmusával nagy mozgósító és szervező erővé vált. Nemzeti kizárólagosságot hirdető elveivel és országos hálózatával jelentős szocializáló szerepet játszott a fiatalok tudat- formálásában; sok későbbi vezető itt kezdte társadalmi-politikai pályafutását.8 A kelta újjászületés és „angoltalanítás", a nemzeti öntudatépítés másik jelentős tömegmozgalma az 1893-as alapítású Gael Liga; kulturális tevékenysége egyre inkább átpolitizálódott; a 20. sz. első évtizedében 1800 szervezete működött, és hatására 1300 iskolában vezették be a gael-ír nyelv tanítását. 1905-ben már politikai pártként szerveződik a máig kulcsfontosságú Sinn Féin („Mi magunk"). Vezére, Arthur Griffith egyrészt magáévá tette a Gael Liga kulturális-politikai programját, másrészt „az osztrák-magyar dualizmust angol-ír vonatkozásban is követendő példaképnek tekintette" a home rule-ért folytatott küzdelemben.9 A gazdaságban két mélyreható változás zajlott le: államilag támogatott földhitel- és kisajátítási-kárpótlási akció közreműködésével a földek túlnyomó többsége visszakerült az őslakosok birtokába, s létrejött egy zömében katolikus kis- és középparaszti réteg. A Skóciához földrajzilag és kulturálisan közeli Ulster, a 17. századtól domináns helyzetben lévő presbiteriánus népességével tevékeny részesévé vált az ipari forradalomnak: Belfast textilipara, vas- és hajógyártása10, később autóalkatrész-gyártása virágzott, s ez 4 Külügyi Szemle
