Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza Összegzés A glasznoszty révén a Gorbacsovtól Jelcinig tartó időszak lehetőséget biztosított arra, hogy az orosz múlt nem bolsevik külpolitikai elképzeléseivel is megismerkedhessen az orosz közvélemény. A Szovjetunió szétesésével azonban Oroszország soha nem látott területcsonkulást szenvedett el, amelynek következményeit azóta sem volt képes feldolgozni. A szovjet birodalmi múlt legalább olyan erősnek bizonyult, mint az egykori szovjet időszak előtti, azonban a folyamatosan romló gazdasági paraméterek az orosz állam működőképességét 1992 óta ciklikusan többször is megkérdőjelezték. Közvetlenül a jelcini Oroszország megszületése után először a belpolitikai problémák, majd fokozatosan főként a geopolitikai indíttatású elképzelések kerültek előtérbe, azonban a megvalósított politikát alapvetően a gyakorlati szempontok uralták, amelyek a szovjet időszakhoz kapcsolódó nukleáris fegyverzethez154 és a hagyományos NATO-ellenségképhez kapcsolódtak. Ezzel magyarázható Oroszország ellentmondásosnak tekinthető balkáni szerepvállalása is, amennyiben először nem volt mondanivalója a kialakult válsággal kapcsolatban, majd az orosz atlanti politikának megfelelően részt vett a „béketeremtésben", igaz, úgy, hogy mind Horvátországban, mind Boszniában a krajinai szerbeket igyekezett támogatni, majd utána a belgrádi vezetést, miközben a térség többi - ugyancsak szláv - nemzetéről kevésbé vett tudomást.155 Főként a súlyos gazdasági visszaesés következtében az 1990-as évek második felére, az erőteljesen beszűkült orosz mozgástérben a moszkvai politikusok szakítottak a korábbi időszak egyoldalú atlanti elkötelezettségével, és igyekeztek inkább Oroszország mozgásterét növelni. Primakov sikere részben ennek köszönhető, bár a NATO-bővítés- sel kapcsolatos álláspontjával saját lehetőségeit is korlátozta. Az érdemi orosz külpolitika elképzelhetetlen Oroszország gazdasági talpra állása nélkül. Moszkva horizontját a kilencvenes évek közepén a közel-külföld problematika uralta156, és alighanem ez fogja a közeljövőben is. Ebben az Oroszország határain túlra került „oroszul beszélők" mindenképpen szerepet kapnak, a kérdés az, hogy mekkorát. És kérdés az is, hogy az ország gazdasága milyen mértékben, szerkezetben és ennek megfelelően milyen irányban kezd el fejlődni, mert egy európai orientációjú orosz külpolitika is nagyon sokféle arcot ölthet, amelyben az eddig kialakult külpolitikai irányzatoknak akár egymással vegyítve is helyük lehet. Az 1998 nyarán kibontakozó orosz pénzügyi válság felriasztotta a politikaformálókat. A politikusokban tudatosult, hogy a Gorbacsov és Jelcin idején megtollasodott újgazdagoknak, vagyis az oligarcháknak súlyosan destabilizáló befolyásuk lehet olykor, és személyes érdekeiket követve néha hajlandók az orosz állam érdekeit feláldozni. Vlagyimir Putyinnak, az új orosz elnöknek egyik célja éppen az volt, hogy megzabolázza e független üzletembereket, és rászorítsa őket a kormány szolgálatára.157 212 Külügyi Szemle
