Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína - a 21. század leendő hiperhatalma sorra legyőzte és ellenőrzése alá vonta az összes rivális fejedelemséget (Han, Csao, Jen, Vej, Csu, Csi), i. e. 221-ben befejezte Kína egyesítését, és megalapította az első egységes Kínai Birodalmat. E birodalomnak meghagyta a Csin nevet, de ő magát nem királynak, hanem a legendás uralkodók címeiből (huang és ti) kreált huang-tinak neveztette, amely a későbbiekben a kínai császárok hagyományos elnevezésévé vált. Őt azonban a kínai történelemben általában első Csin-császár (Csin Si Huang-ti) néven emlegetik, s e néven vált - több mint kétezer évvel később - a 20. századi „országegyesítő" és „országalapító" Mao Ce-tung történelmi példaképévé. Csin Si Huang-ti katonai győzelmei után hozzálátott, hogy az uralma alá került fejedelemségeket a „törvénykezők" tanításainak megfelelően minél előbb központosított birodalommá szervezze. Ennek érdekében elsősorban a területi szétforgácsoltsággal, a patriarchális hagyományokkal és a széthúzó patriarchális arisztokrácia megmaradt hatalmával kellett leszámolnia. A meghódított területet előbb 36, később 48 tartományra osztotta. Megszervezte a közigazgatást és a hadügyet, a császári utasítások végrehajtásának az ellenőrzésére minden fontos helyen hivatali apparátust épített ki, ezek élére bizalmi embereit állította. Az új rend megkövetelte az írás, a pénz és a mértékegységek egységesítését is. Leromboltatta az egyes fejedelemségeket szétválasztó falakat, s minden legyőzött fejedelemségből hatalmas tömegeket hajtatott ki katonáival az északi nomádok betöréseit megakadályozó Nagy Fal építésére. Különös kegyetlenséggel lépett fel a konfuciánus tanítások hívei ellen, akik szembeszegültek ezekkel az intézkedésekkel. I. e. 213-ban elrendelte a régi könyvek elégetését, majd a konfuciánus tanítók fizikai megsemmisítését is. Csing Si Huang-ti 17 évig tartó uralkodása alatt kegyetlen rendszabályaival egységbe kovácsolta az összes kínai etnikumú fejedelemséget, s erős központosított államot hozott létre. Halála után azonban ez a központi hatalom hamar felbomlott, és a hatalom a parasztfelkelő Liu Pang kezébe került, aki i. e. 202-ben megalapította a Han-dinasztiát. Ahhoz azonban, hogy a Csin-birodalom maradványaiból egy újabb központosított kínai állam, a Han-birodalom szerveződjék, még egy évszázadnak kellett eltelnie, amikor is Liu Pang dédunokája, az i. e. 140-ben trónra lépő Vu-ti (a „harci erényekkel ékes császár") a konfuciánus és a legista tanok összebékítésével, azaz a patriarchális hagyományok és a központosított hatalom követelményei közötti egyensúly megteremtésével igyekezett a társadalmi béke és kiegyezés ideológiai feltételeit megteremteni. Ebben a kor kiemelkedő gondolkodója: Tung Csung-su nyújtott neki segítséget, akinek oly jól sikerült a konfucianizmusnak és a legizmusnak a császári hatalom számára legkedvezőbb és leghatékonyabb ötvözetét létrehoznia, hogy az csaknem kétezer éven át a császári Kína hivatalos ideológiájául szolgált. Vu-ti vezette be - ugyancsak Tung tanácsára - a császári hivatalnokoknak kötelező versenyvizsgákat, amelyekre bármilyen származású alattvaló jelentkezhetett, és amelyekkel szintén egy kétezer éves hagyományt alapozott meg. A parasztfelkelésekből okulva a Han-uralkodók mindig vigyáztak arra, hogy földműveseik adó- és robotterhei ne legyenek túlságosan nagyok és elviselhetet2006. tavasz-nyár 19
