Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig szlovák Ljudovit Stur29 és a később Szerbiában harcoló Rosztyiszlav Fagyejev tábornok is. Alekszandr Sztronyinról pedig azért sem szabad megfeledkeznünk, mert amellett, hogy erősen hatott rá Danyilevszkij, tőle eltérően értelmezte azt, ami Európában történt, és a receptje is más volt, amit a bajok orvoslására ajánlott.30 Ami a Zarja nevű szentpétervári folyóiratban 1869-ben folytatásokban megjelenő Oroszország és Európában az említetteken kívül alapjában véve új volt, hogy Danyilevszkij a tervezett kelet-európai szláv szövetséget alkotó népeket, illetve államokat nem kívánta közvetlenül Oroszországhoz csatolni. Úgy gondolta, hogy az Oszmán- és a Habsburg- birodalom elpusztítása után a területükön létrehozott államok laza szövetségi szálakkal kötődnek majd az Orosz Birodalomhoz, és erre a kelet-európai államszövetségre támaszkodva biztosítható az Európa fölötti orosz hegemónia, és ennek köszönhetően Oroszország az Amerikai Egyesült Államokkal az egész világon meg tudja teremteni a világ harmonikus erőegyensúlyát. Mérsékelt világuralomról van tehát itt szó, bár el kell ismernünk: a kortársak számára a könyv alapvetően mást üzent, hisz a két év múlva Péterváron külön kötetként megjelent Oroszország és Európa Oroszországban nem ekkor (vagyis 1871-ben) hanem az 1877-78-as orosz-török háború során, illetve Danyilevszkij 1885-ben bekövetkezett halála után, 1888-ban, illetve 1889-ben vált igazán népszerűvé.31 A XIX. század második felének egyik termékeny és bevallottan reakciós alkotója Konsztantyin Leontyev saját korában nem volt annyira népszerű, mint Gorbacsov és Jelcin idején. Az orosz diplomáciai szolgálatban is álló Konsztantyin Leontyev az 1860-as években a pánszlávoktól indult, de programjában egy velük élesen szakító külpolitikai irányzatot készített elő, főként az 1870-es évek második felétől. Konsztantyin Leontyev „A pánszlávizmus és a görögök"[Panszlavizm i greki] című cikkét 1873-ban, vagyis az 1870 és 1872 közötti, a konstantinápolyi görög egyházi vezetéssel a bolgár önálló egyház- megyei vezetésért vívott, bolgár győzelemmel végződő konfliktus után írta. Leontyev említett írása pánszláv munkának tekinthető, hisz igen röviden és hatásosan fejti ki, hogy Oroszország mire számíthat e térségben 32 Az említett „ortodox belviszály" Leontyevet korábbi elképzeléseinek a felülvizsgálatára késztette, és e tanulmánya az első, amelyben mást mond, mint amit korábban állított. Az 1880-as években közölt cikkei pedig már arról tanúskodnak, hogy pontosan felismerte: a különböző szláv nemzeti közösségek külön nemzetek. Ez addig - legalábbis az oroszoknak - nem volt egyértelmű. Leontyevnek nem voltak illúziói sem a pán- szlávok feltételezte délszláv, sem pedig a csehszlovák nemzet egységét illetően sem. Ideologikus imperializmus Konsztantyin Leontyev 1878-as Templom és egyház című tanulmánya - Fjodor Dosztojevszkijnek az ugyanebben az időszakban írt cikkeivel párhuzamosan - méltán tekinthető az eurázsiai irányzat szellemi előkészítőjének. 2006. tavasz-nyár 195
