Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza Míg Leontyev két évvel korábban írt egyik cikkében a szláv származást és az ortodox hitet tartotta az orosz államiság alapjának,33 1878-as cikkében a származást már elhanyagolható tényezőként értékelte: „Ha Tibetben vagy Bengáliában a mongolok vagy hinduk szilárd és bölcs ortodox egyházi vezetés alatt élnének, akkor nekünk - a szláv mag szilárd fegyelme érdekében - ezt a mongol vagy hindu egyházvezetést előnyben kellene részesítenünk, akár egy egész milliónyi... liberális intelligenciával rendelkező szláv népességgel szemben!"34 A XX. századi orosz eurázsiai imperializmus szellemi előkészítőjének tekinthető Konsztantyin Leontyev munkásságának egyik fő tanulsága, hogy ő már nem gondolja úgy, hogy pusztán az etnikai rokonság elegendő lesz a különböző szláv népeknél ahhoz, hogy Oroszország számíthasson rájuk külpolitikai céljainak megvalósításában. A szorosabb ideológiai kötődés szükségszerűségét hangsúlyozza, sőt ennek oltárán hajlandó lenne akár az etnikai rokonság eszméjét is feláldozni. Munkásságának vége felé tehát Konsztantyin Leontyev nem pusztán eltávolodik a klasszikus pánszláv elképzelésektől, hanem kifejezetten szembekerül velük. Figyelmének központjában viszont javarészt továbbra is Európa marad, nem így Dosztojevszkijnél, akivel viszonylag sokat vitatkozik is. Ázsia - Oroszország Amerikája Fjodor Dosztojevszkij Az író naplója [Dnyevnyik piszatyelja] című folyóiratát 1876 és 1881 között jelentette meg. Utolsó számát a regényíró és publicista 1881-ben már nem láthatta, mivel csak a halála utáni napokban jelent meg, viszont igazi népszerűséget hozott neki minden lapszám.35 1875-ben Boszniában felkelés tört ki, 1876-ban a bolgárok fogtak fegyvert, de a felkelést májusban a törökök kegyetlenül leverték. 1876 nyarán Szerbia és Montenegró üzent hadat a portának, de annak ellenére, hogy külföldről is érkezett segítség (orosz tisztek jelentkeztek a szerb hadseregbe), Isztambul gyors sikert tudott elérni. A pétervári és moszkvai újságokban valóságos sajtóhadjárat indult, amelynek következtében 1877 áprilisában megszületett az Oszmán Birodalom elleni orosz hadüzenet, majd 1878-ban az orosz győzelem. Az 1878. márciusi San Stefano-i béke, majd 1878 nyarán a berlini kongresszus mérföldkőnek számít az orosz nemzettudat szempontjából is.36 A tárgyalt időszakban Dosztojevszkij nézetei azért érdekesek, mert egyszerre támadta a törököket és a Nyugatot, s bírálata különbözik attól, amit a többi orosz gondolkodótól megszokhattunk. Dosztojevszkij szerint a racionális Nyugat válságából pravoszláv vallásával Oroszország jelentheti a kivezető utat. „...a katolicizmus elárulta Krisztust, és feláldozta az evangéliumi szeretet tanát, így... a materializmus, a szocializmus, a teljes istentelen- ség előkészítőjévé vált." így kerül a szocializmus és a katolicizmus közös nevezőre. Az író leginkább Franciaországot gyűlölte, amely „egyaránt fészke a katolikus konspirációnak és a szocializmusnak... Mivel az igazi németnek a legnagyobb ellenség a szocializmus és a katolicizmus, a németek számára a legjobb szövetséges az ortodox Oroszország. A németek terjeszked196 Külügyi Szemle
