Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza A következő szempontok miatt érdemes az említett XIX. századi gondolkodókkal itt foglalkozni: a) valós súlyánál jelentősebb kudarcként dolgozták fel a krími háborús vereséget, ráadásul ideológiájuk utána alakult irányzattá.25 b) Oroszországnak missziót elsősorban Európában szántak, tehát külpolitikai célkitűzéseik főként kontinensünkhöz kötik őket. c) A Szovjetunió majdnem akkora volt, mint a cári Oroszország, vagyis a földrajzi „kiindulási alap" hasonló. d) A második világháború idején, illetve az után a szovjet állam „használta" az említett szerzők külpolitikai örökségét. A másik karakteres orosz külpolitikai irányzat az „eurázsiaiaké", akiket az eurázsiai imperializmus kidolgozóiként is szokás emlegetni. Nyikolaj Trubeckoj, Pjotr Szavickij, Georgij Vernadszkij és Lev Gumiljov munkáinak nagyobbik része emigrációban főként a két világháború közötti Európában és az amerikai kontinensen jelent meg, Oroszországban viszont csak az 1980-as évek végétől kezdve juthatott hozzájuk a szélesebb orosz közvélemény. A pánszlávizmus A tárgyalt korszak „újrafelfedezettje" Nyikolaj Danyilevszkij. Oroszorszország és Európa [Rosszija i jevropa] című műve először 1869-ben Szentpéterváron jelent meg.26 Orosz földön elsőként hirdette a kétpólusú világ szükségességét, amelynek egyik pólusát Oroszországban, a másikat pedig az Amerikai Egyesült Államokban vélte felfedezni. Danyilevszkij szerint e két állam volt hivatva megteremteni a világ harmonikus egyensúlyát. A könyvet - amelyet a pánszlávizmus bibliájának is neveztek -, az olasz és az északnémet egység friss létrejötte „ihlette". Danyilevszkij pánszlávizmusát olyan szellemi irányzatként jellemezhetjük, amely az Európa feletti orosz hegemónia megteremtésében erőteljesen kívánt támaszkodni az Osztrák-Magyar Monarchia és az akkori Oszmán Birodalom, vagyis Közép-Európa és a Balkán szláv népeire. Ebből következik, hogy a nem szláv vagy ellenségesnek tekintett népeknek (ilyenek voltak a magyarok, illetve a lengyelek) nem tudott igazán semmit sem ígérni27 Nem tekinthető természetellenesnek, hogy nemcsak ő, hanem az orosz pánszlávok általában e szövetség működését orosz vezetéssel képzelték el. Tudományos igénye, az orosz birodalmi gondolat színvonalas kifejtése lehetett az oka Danyilevszkij tartós orosz- országi népszerűségének, hisz az Oroszország és Európa 1895-ig összesen öt kiadást ért meg. Oroszországban Danyilevszkijt megelőzően nemcsak Mihail Pogogyin, Alekszej Homjakov, az Akszakov testvérek (Konsztantyin és Ivan) és Jurij Szamarin írt Európa szláv szempontok szerinti újjászervezésének szükségességéről,28 hanem - hogy csak az oroszoknak kitüntetett szerepet szánó, nagyobb összefoglaló műveket említsük - a 194 Külügyi Szemle
