Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól jelcinig döntöttek. Márciusban Lettország, áprilisban Grúzia követte példájukat. Logikus, hogy az említett államok bojkottot hirdettek a március 17-i népszavazásra.191991. júniusában megtartották az első szabad választásokat Oroszországban, és Borisz Jelcint az Orosz Föderáció elnökévé választották.20 A Varsói Szerződés államairól (köztük Kelet-Németországról) már 1989-ben lemondott Moszkva, s 1990 folyamán ezekben az országokban mindenütt szabad választásokat tartottak.21 Ennek ellenére a Szovjetunióból kiválni szándékozó köztársaságok mozgalma annyira felbőszített az SZKP vezetői közül néhányat, hogy „a rend helyreállítására" 1991. augusztus 19-én fegyveres puccsot szerveztek az orosz fővárosban, miközben Gorbacsov a Krímben nyaralt. A szovjet pártfőtitkárnak Borisz Jelcin, pontosabban a közben párhuzamosan kialakított orosz vezetés sietett a segítségére. Jelcin lesz majd az is, aki 1991. december 8-án, Sztanyiszlav Suskevics fehérorosz és Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel „áldását adja" a Független Államok Közösségének megalakítására, kihúzva ezzel a szőnyeget Gorbacsov lába alól, aki azt, hogy nincs mit csinálnia immár a Kremlben, csupán 1991. december 25-én látta be, s akkor le is mondott. Ezzel formálisan is megszűnt a Szovjetunió.22 Végeredményét tekintve az amerikai Francis Fukuyama „védelmi modernizációként" jellemezte a gorbacsovi reformot, az „átépítést" (orosz nevén a peresztrojkát), amelynek egyik fontos eleme volt a korábban már említett glasznosztyP A glasznosztypolitika egyik maradandó eredménye, hogy kiadták, illetve újra megjelentették olyan szerzők műveit, amelyeket korábban nem lehetett vagy nem volt szabad olvasni. A peresztrojka, illetve a Jelcin-korszak publicistái jelentős mértékben támaszkodtak rájuk munkáikban. A legjelentősebb külpolitikai irányzatok Részben az ortodoxia hagyományára épülve jött létre a XIX. század folyamán a pánszlávizmus oroszországi változata, amelynek tartalma az első világháborúig tartó évek során módosult. Ez volt az a külpolitikai iskola, amelynek tanításait követve Oroszország belépett az első világháborúba, és a második világháború idején és utána is használt belőle bizonyos elemeket.24 Az elmélet legjelentősebb kidolgozói Mihail Pogogyin, az Akszakov testvérek, Fjodor Dosztojevszkij, Mihail Katkov, Nyikolaj Danyilevszkij, Alekszandr Sztronyin, Rosztyiszlav Fagyejev, Oreszt Miller, Vlagyimir Lamanszkij, Alekszandr Kirejev voltak. Műveik közül rendszerezettsége és kidolgozottsága miatt érdemes a figyelmet felhívni Nyikolaj Danyilevszkij Oroszország és Európa, valamint Alekszandr Sztronyin A politika mint tudomány című könyvére. Társadalmi támogatottsággal rendelkező külpolitikai iskolává az irányzat a krími háború kudarca után, az 1850-es évek második felétől válhatott. Sajátságos átmenetet képez a pánszlávizmusból egy másik iskola felé Fjodor Dosztojevszkij és Konsztantyin Leontyev tevékenysége. 2006. tavasz-nyár 193
