Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza Nem ért váratlanul ez senkit, hisz így volt már az 1970-es évek Szovjetuniójában is, de a helyzet 1979 végétől vált lényegesen rosszabbá, amikor Moszkva katonákat küldött Afganisztánba, a bevonulásból ugyanis rövidesen jókora háború kerekedett, amelyet már nem lehetett gyorsan lezárni.7 A Kremlnek további kellemetlenséggel járt, hogy megválasztása után Ronald Reagan amerikai elnök a Gonosz Birodalmaként8 jellemezte a Szovjetuniót, amelyet főként gazdasági eszközökkel kívánt térdre kényszeríteni. Csillagháborús programjának egyik fő célja az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államoknál fejletlenebb gazdasági viszonyok között élő orosz társadalom a fegyverkezési versenybe belerokkanjon.9 A XX. század orosz történelme egészen Leonyid Brezsnyev haláláig azt a tételt látszott alátámasztani, hogy a vezetői megbízatás a Szovjetunióban hosszú időre szól. 1982 vége és 1985 márciusa között ez a tétel megdőlt, hiszen viszonylag rövid idő alatt három szovjet pártfőtitkárt kellett eltemetni.10 Az 1985-ben hatalomra került új szovjet vezető, Mihail Gorbacsov érzékelte a Szovjetunió súlyos gondjait, és bár kezdetben még méltatta „Sztálin szerepének egészét", 1986- ban a szovjet sajtó már tömegével közölt bíráló cikkeket a sztálini korszak bűneiről, ami azért hatott a meglepetés erejével, mert hasonló esetre 1964 óta nem volt példa.11 Gorbacsov jelszavai közül az első, az uszkorenyije, vagyis a gyorsítás volt,12 amelynek nem volt sok köze a reformhoz, hisz magához a struktúrához nem kívánt hozzányúlni, ilyen értelemben tehát rendszer-átalakítási kísérletnek sem tekinthető. Ennek ellenére már ezek a kezdeti lépések is igen nagy nemzetközi érdeklődést váltottak ki.13 Hogy országa kiléphessen a nemzetközi elszigeteltségből, a párt első embere „új politikai gondolkodás" meghonosítására tett kísérletet. Lemondott - többek között - a proletár internacionalizmusról, és abból indult ki, hogy megszűntek a tömbök, a világ egységessé vált.14 A gazdasági reform koncepcióját az 1987. júniusi SZKP központi bizottsági ülésen fogalmazták meg.15 Utoljára és viszonylag későn fogtak a Szovjetunió politikai rendszerének reformjába 1989-1990 folyamán.16 1989 február közepére a szovjet hadsereg kivonult Afganisztánból.17 Ekkorra azonban már a Szovjetunió politikai reformja együtt járt a párt hatalmának a kikezdésével is. 1990 márciusában Gorbacsovot megválasztották ugyan a Szovjetunió államelnökének, de a balti államok szinte ezzel egy időben kinyilvánították a függetlenségüket. Hegyi Karabahban, Grúziában és Moldáviában pedig fegyveres konfliktusok robbantak ki. Az ország „magterülete" sem maradt nyugodt: Oroszország is megalakította a saját kommunista pártját.18 A tárgyalt időszakban párhuzamos hatalmi struktúra kialakulásának lehetünk a tanúi. Hiába küldött már 1990 áprilisában ultimátumot Gorbacsov a litván parlamentnek, májusban hiába érvénytelenítette az Észt Legfelsőbb Tanács döntését a függetlenségről, a baltiakat nem sikerült lecsillapítania. A szovjet hatóságok 1991 januárjában Vilniusban fegyvereseket vetettek be a litvánok ellen. A februári népszavazáson a litvánok a köztársaságnak a Szovjetuniótól való elszakadása mellett 192 Külügyi Szemle
