Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Tálas Barna lerakták a kínai társadalmi együttélés, az erkölcsi magatartás, az államirányítás szabályait és elméleti alapjait. Ezek közül a külföldiek számára is legismertebb Lao-ce (Öreg mester) és Kung-ce vagy Kung Fu-ce (Kung mester), akit a jezsuiták Konfuciusznak neveztek el. De megemlíthetem Meng-ce (Menciusz), Hszün-ce és Mo-ce (Mo Ti) nevét is, akik mindannyian egy-egy gondolkodói iskola vezetői voltak. Ezek közül kétségtelenül Konfuciusz tanításai gyakorolták a legnagyobb és legmaradandóbb hatást az utókorra, amelyeket tanítványai jegyeztek le, s amelyek később a Beszélgetések és mondások című könyvből váltak ismertté. Konfuciusz az ő korában már felbomlóban lévő faluközösségek patriarchális viszonyait szerette volna helyreállítani, és olyan társadalmat szeretett volna látni, amelynek hierarchiájában mindenkinek megvan a világos helye, ismertek a jogai és kötelességei, és amelyben az emberek a beléjük nevelt erkölcsi érzékükre hallgatva cselekednek. Ez egyformán vonatkozik az egyénre, a szűkebb és tágabb családra (nemzetségre), a kisebb és nagyobb közösségekre egészen az államig és annak uralkodójáig. Konfuciusz az erkölcsi érzékből fakadó, példamutató magatartást tartja a társadalmi együttélés fő követelményének. „Ha a népet rendeletekkel kormányozzák, és büntetésekkel tartják féken, akkor azokat ki fogja játszani, és még szégyent sem fog érezni. Ha az erények kormányozzák, és a szertartások tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent, és mindig egyenes lesz" - tanította Kung mester. „A Csou-kor végére azonban a faluközösségek bomlása, a kereskedelem fejlődése kitermelt egy olyan réteget, amely már leszakadt a »közösség köldökzsinórjáról«, s nem visszafelé, hanem előre nézve akarta megszervezni a társadalmat. A patriarchális örökség felszámolásával a fejedelmi hatalomra támaszkodó törvények segítségével kívánta kormányozni azt az államot, amelyben a patriarchális arisztokrácia helyett immár ő jut majd vezető szerephez. Az 5. és 4. század fordulóján élt Mo-ce (Mo Ti) elítélte a patriarchális arisztokrácia privilégiumainak Konfuciusz által hirdetett elvét, és amellett szállt síkra, hogy a különböző posztokra történő kinevezéseknél a jelölt származása helyett tudása és rátermettsége legyen az egyetlen kritérium: »Ha a földműves, kézműiparos és kereskedő nem mindennapi tehetséget mutat, fel kell emelni, magas hivatalba kell ültetni, gazdag jövedelmet adni neki, képességeinek megfelelő ügyeket s neki engedelmességgel tartozó embereket rá bízni.« Ennek a rétegnek a legerőteljesebb szószólói azonban a »törvénykezők« (»fa csia«, latinos nevükön a legisták) lettek, akiknek jellegzetes képviselője az i. e. III. században élt Han Fej-ce" - jellemzi ezt a korszakot Polonyi Péter.4 A Keleti Csou-dinasztia korszakát a hadakozó fejedelemségek koraként is szokták a kínai történelemben feltüntetni, mivel az i. e. 7. századtól a Sárga-folyó és a Jangce mentén létrejött kínai fejedelemségek fél évezreden át harcban álltak egymással az elsőbbség megszerzéséért. A Csou-dinasztia uralmát végül is a Csin-fejedelemség döntötte meg, amelynek Csan Cseng nevű fejedelme (i. e. 259-210) miután tízévnyi háborúskodás után 18 Külügyi Szemle
