Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szebelédi Kata: Az államalkotó finnugor népek felelősségéről, avagy az oroszországi finnugor népek helyzetének komplex kezelése az EU programjai segítségével
Az államalkotó finnugor népek felelősségéről A Párizsban 2000. október 30-án tartott EU-Oroszország csúcstalálkozó alapozta meg a hosszú távú, ma mintegy tíz területen folyó energetikai párbeszédet a két fél között. Valószínűsíthetően már rövid távon az energetikai párbeszéd válik az EU-orosz együttműködés egyik legígéretesebb területévé az érdekek feltűnően harmonikus egybeesése miatt. A párbeszéd egyik célkitűzése az energiaszektor környezeti szempontoknak is megfelelő modernizációja, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a hanti-manysi területen feltárt óriási olajkincs kibányászására, hasznosítására a hantik, manysik eredeti foglalkozásának, a halászó, gyűjtögető, vadászó életmódnak a figyelembevételével kerüljön sor. A közös agrárpolitika európai megújítása során mind nagyobb hangsúlyt kap a vidék- politika, a vidék megőrző, megtartó erejének felismerése, a környezetbarát, a rurális gazdálkodás támogatása. Ezen tapasztalatok átadása is hozzájárulhat ahhoz, hogy felhívják a figyelmet az oroszországi finnugor népek speciális helyzetére. Az EU-ban jelenleg is rendelkezésre álló eszközök - uniós kompetenciaterületek. A közös kül- és biztonságpolitikának az Európai Unióról szóló szerződésben nevesített eszköz- rendszere erősen korlátozott.14 A maastrichti szerződés két CFSP-eszközt, a közös akciót (joint action)15 és a közös álláspontot (common position) nevesítette, ezeket az amszterdami szerződés egészítette ki a közös stratégiával (common strategy). A közös akciókra az Európai Unióról szóló szerződés 14., míg a közös álláspontok elfogadására a 15. cikke alapján kerül sor. A közös stratégia megalkotásának rendjét a 13. cikk szabályozza. Bár erősen megoszlanak a vélemények a közös stratégia megítélésével kapcsolatban, mindenképpen leszögezhetjük, hogy színesíti a közös kül- és biztonságpolitika eszköztárát, lehetőséget teremt az Európai Unió külkapcsolatai egységének biztosítására, mivel az első és a harmadik pillérbe tartozó ügyekkel összekapcsolódva is lehet a közös kül- és biztonságpolitika területén közös stratégiát elfogadni. A közös stratégiával az Európai Uniónak a közös kül- és biztonságpolitika jóval hosszabb távú elképzeléseit kell megfogalmaznia, és összegeznie kell az adott térséggel kapcsolatos prioritásait. A kiszámítható és stabil viszonyok közepette fejlődő Oroszország mint partner iránti igény, valamint éppen ezért e reláció prioritása tükröződik a közös stratégiában. A stratégia a következő négy fő területen ír elő egyezetett fellépést: • a demokrácia, jogállamiság és a közintézmények megszilárdítása Oroszországban; • Oroszország integrálása a közös európai gazdasági és szociális térségbe; • együttműködés az európai és Európán túli stabilitás és biztonság megerősítése érdekében; • közös kihívások az európai kontinensen. E közös stratégia célkitűzései erősítik az EU mint gazdasági és civil hatalom képét, de a felvázolt biztonságpolitikai aspektusok már az amszterdami szerződés által gazdagított közös kül- és biztonságpolitika ezen dimenziójának erőteljesebb alkalmazását is jelzik. Az Európai Unió Oroszországról szóló közös stratégiájának az előzőekben általánosságban és konkrétumaiban is jelzett tulajdonságai már az oroszországi finnugor népek " 2006. tavasz-nyár 179
