Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína - a 21. század leendő hiperhatalma Tálas Barna A hhoz, hogy a világ népességének egyötöde által lakott Kína elkövetkező években és évtizedekben várható fejlődésének és hiperhatalommá válásának kilátásait reálisan és az emberiség történelmi fejlődésébe beágyazva ítélhessük meg, lényegesen többet kell tudni e hatalmas, kontinensnyi ország népeinek távolabbi és közelebbi múltjáról és jelenéről, mint amennyit Magyarországon - ilyen irányú szakképzés nélkül - az egyetemeken és a főiskolákon meg lehet ismerni. Ezért e tanulmányban igyekszem tömören és - remélem - közérthetően összefoglalni azokat a tényeket és ismereteket, amelyeket Kína mai és különösen jövőbeni helyzetének, gazdasági és politikai rendszerének a megértéséhez feltétlenül tudni kell. Az alábbi, kissé terjedelmes tanulmány összesen hat részből áll. Az első rész a történelmi előzményeket, a kínai társadalom fejlődésének legfontosabb mozzanatait ismerteti, a kínai történelem kezdeteitől a 20. századig. A második részben a 20. század legjelentősebb kínai gondolkodóinak és politikusainak stratégiai céljait, modernizációs elképzeléseit és kísérleteit mutatom be a három legismertebb személy, Szun Jat-szen, Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung tevékenységét elemezve. A harmadik részben a Kína fel- emelkedéséhez vezető modernizációs stratégia kidolgozásának rögös útját ismertetem, amelynek főszereplője vagy - ahogyan azt később a pártdokumentumokban megfogalmazták - „főkonstruktőre" Teng Hsziao-ping volt, akit Mao kétszer is félreállíttatott. A negyedik részben a jelenlegi kínai társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai rendszer jellegét és lényegét igyekszem tudományosan meghatározni, rámutatva e rendszer történelmi funkciójára, a modernizációs folyamat meggyorsítása és hatékonyabbá tétele tekintetében. Az ötödik részben Kína jelenlegi gazdasági teljesítményét mutatom be, és ismertetem a jelenlegi kínai vezetés terveit és stratégiai céljait az ország gazdasági fejlesztésére és modernizálására. A befejező, hatodik rész Kína globális hiperhatalommá válásának a belső és külső feltételrendszerét vizsgálja, a kedvező és kedvezőtlen adottságokat és körülményeket egyaránt figyelembe véve. Elöljáróban szólnom kell néhány szót az általam használt „hiperhatalom" kifejezés indokolásáról is. Ezt a kifejezést először 1998-ban használtam a 21. század közepére modernizálódó Kínára vonatkozóan, egyik, részben tananyagpótló, részben pedig prog16 Külügyi Szemle
