Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok vételtől eltekintve alig volt nemzetközi visszhangja. Értem ez alatt, hogy bár például a macedóniai konfliktussal foglalkoztak a nagy globális hírszolgáltatók, azzal, hogy a harcok Koszovó területét is érintették, ellenben alig. Ebben az esetben persze érthetővé teszi ezt a határt átlépő harci cselekmények viszonylagos jelentéktelensége. Az északiraki török betörésekkel rendszeresen foglalkozott például a Human Rights Watch emberi jogi szervezet, a sajtóvisszhang azonban ennek ellenére minimálisnak mondható, minthogy az Irakkal kapcsolatos híreket általában a repüléstilalmi zónák felett járőröző gépek bombázásairól, illetve az UNSCOM fegyverzetellenőri missziójáról szóló tudósítások töltötték meg. Az MEK tevékenysége végképp elkerülte a szélesebb nyilvánosság figyelmét. A kongói háborúról, illetve a Kongóval szomszédos államok beavatkozásáról Afrika kapcsán gyakorta esik szó mint az afrikai állapotok emblematikusnak mondott példájáról, Afrikáról egészében véve azonban a közelmúltig meglehetősen ritkán esett szó, és az utóbbi időben sem mutatkozik az igazán differenciált képalkotás igénye a kontinenssel kapcsolatban. A fentebb már említett egyetlen kivétel Grúzia és a Pankiszi-szorosra vonatkozó orosz ultimátum esete, ez azonban sokkal inkább az iraki háborúval kapcsolatos vélt és valós összefüggések miatt alakult így. Következtetésképpen megállapítható tehát, hogy a globális nyilvánosság hagyományos, az Egyesült Államok és Izrael külpolitikájával kapcsolatos fokozott érdeklődése lehet a magyarázat. A felsorolt példák közül több esetben is elmondható, hogy a katonai beavatkozás által érintett területeken nem a tanulmányom bevezetőjében klasszikusnak nevezett, egyszerű képlet érvényesült, miszerint egy adott nemzetközileg elismert kormány a vele szemben álló felkelőerővel szemben veszítette volna el az ellenőrzését az adott terület felett. Kongóban, Szudánban és Irakban a vizsgált időszakokban a politikai hatalomnak és a területnek, amelyhez az kötődik, ennél fokozottabb fragmentáltsága volt megfigyelhető. Iraki Kurdisztán területén a KDP és a PÚK milíciája osztozik már hosszú ideje. Dél- Szudánban a kormánycsapatok és az SPLM/A mellett még több másik - a kormányhoz hű vagy azzal szemben álló - milícia tevékenykedett (EDF, SSDF stb.). Kelet-Kongóra ugyanaz érvényes, mint Szudánra, részint éppen a külföldi csapatok beavatkozása miatt. Továbbá mindhárom esetben csak fokozta a fragmentáltságot egy idegen szereplő belépése a helyi politikai viszonyok sűrűjébe - Irak esetében a PKK-é, Szudánban az LRA-é, Kelet-Kongóban pedig az LRA-é, az ADF-é, az FAR-é és az Interahamwe-milicistáké. Itt említhető, hogy Grúzia esete ismét csak különleges abból a szempontból, hogy ott nincs is szó felkelőerőről, kizárólag idegen aktorok, a csecsen fegyveres csoportok bejövetele vezetett az országterület kérdéses része feletti ellenőrzés elvesztéséhez. Az érintett államok legtöbbjénél az is látszik, hogy a nehéz földrajzi viszonyoknak is lehetett szerepük az államterület feletti központi ellenőrzés meggyengülésében. Kongó és Szudán esetében már az ország puszta méretei és a nemzetközileg elismert kormánynak ehhez mérten szűkös erőforrásai is kínálnak egyfajta részleges magyarázatot, Grúziában, Macedóniában és Észak-Irakban pedig a magas hegyvidéki terep ösztönöz2006. tavasz-nyár 163
