Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Fazekas Gyula-Gergely Attila Kína és a globális kihívások Kína átalakulási folyamatai már ma is globális horderejű kihívásokat támasztanak, és a jövőben ez még inkább így lesz. Az ország népesedési folyamatai és foglalkoztatási politikája a nemzetközi népességmozgások fontos tényezői. Előrejelzések szerint Kína lakossága a 2030-as évek táján fog tetőzni, mintegy 1,43-1,45 milliárd fővel. A belső fejlődés igénye mellett fontos nemzetközi érdek, hogy Kína munkaerejét a határain belül kösse le, termelési képességeit áruk és szolgáltatások, ne pedig külföldön munkát kereső migránsok tízmillióinak formájában exportálja. Figyelmeztető jel, hogy az újonnan létrejövő munkahelyek száma az elmúlt évek magas növekedési üteme mellett is elmarad a munkaerőpiacra belépő új nemzedékek létszámától, az olló a növekedési ütem hosszabb távon elkerülhetetlen mérséklődésével tovább nyílhat. Az ország környezeti és népegészségügyi helyzetének kihatásai is messze túlmutatnak szűkebb térségi környezetén, mint ezt az utóbbi időben a SARS vagy a madárinfluenza esetei jelezték, vagy a rohamosan bővülő motorizáció valószínűsíthető következményei előre vetítik. A kihívások kezelésének fontos tényezője Kína fokozatos betagolódása a globális intézményekbe és munkamegosztásba. Az ország WTO-tagságának eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a nemzetközi normákhoz való közeledés hozzájárul a szabályozottabb, átláthatóbb működéshez. Kína egyre inkább kulcsszereplő a globális energiabiztonság szempontjából. Bár a kínai gazdaság egy főre jutó energiafogyasztása egyelőre a világátlagnak csak mintegy kétharmada (a világ olajkereskedelmének 6,1 százalékát köti le), az ország ma már az Egyesült Államok után a világgazdaság második legnagyobb energiafogyasztója. Kőolajigénye 1984 óta megnégyszereződött, 2000 és 2004 között a világ olajkereslet-növe- kedéséhez több mint harminc százalékkal járult hozzá. Energiaéhségét nemcsak gazdasági növekedésének abszolút üteme, hanem a viszonylag alacsony energiahatékonysága is növeli. Az energiaellátás biztosítása már ma is jelentős tényező geopolitikájában, egyebek között a Japánnal, Oroszországgal, Közép-Ázsiával, a Közel-Kelettel, Dél-Ame- rikával, Afrikával és - megkülönböztetett módon - az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolataiban. Az ország négy energiacége 1997-2005 között a világ legalább 27 országában kötött olaj- és gázüzleteket, a kínai kormány 2000 óta legalább nyolc országgal lépett „stratégiai energiaszövetségre", egy olajvállalata 2005-ben az amerikai UNOCAL-t (az Egyesült Államok kilencedik legnagyobb olajcégét) próbálta megvásárolni (ez Washington politikai ellenállása miatt meghiúsult). A növekvő energiafüggőség a kínai globális hatalmi státus egyik kritikus elemének bizonyulhat, főleg egy olyan világban, ahol az Egyesült Államok tudatosan törekszik azoknak a térségeknek az ellenőrzésére, ahol a legfontosabb kőolaj- és földgázlelőhelyek vannak. A rivalizálás tendenciáival egyidejűleg az egymásra utaltság tényezői is kimutathatók (például Kína bizonyos mértékig Amerikára van utalva azáltal is, hogy egyelőre nem rendelkezik megfelelő 12 Külügyi Szemle
