Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Gergely Attila - Fazekas Gyula: Kína a globális hatalommá válás útján
Fazekas Gyula-Gergely Attila amerikai politika mozgásterének korlátozását célozza, hosszabb távon a bekerítésére törekszik. Washington viszont úgy látja, Kína nagyarányú katonai fejlesztésekbe kezdett, amelyek fő célja a kelet-ázsiai amerikai befolyás csökkentése, fokozatos kiszorítása. A szakértők egy része szerint a kínai haderőfejlesztés nem mutat túl az ország világföldrajzi perifériájának határain, mások viszont megkérdőjelezik, hogy a katonai fejlesztésnek a gazdaság növekedését lényegesen felülmúló üteme, a következő évek 15 százalékot közelítő hivatalos előirányzata igazolható-e az országegyesítés céljaival, a nemzetközi status cjuo fenntartásának érdekeivel. Ugyanakkor mind Washingtonban, mind Pekingben egyre több kérdésben a kölcsönös érdekek felismerésére és együttműködésre kényszerülnek. Ez megmutatkozik az Egyesült Államok által meghirdetett „terrorizmusellenes világkoalíció" esetében (bár ezt mindegyik fél a saját érdekei szerint értelmezi), kimutatható a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokban (például az amerikai állampapírok egy jelentős része kínai kézben van), de fellelhető az energiapolitikában is. Az Egyesült Államok külpolitikai stratégiájában indokolt lehet megkülönböztetni a rövid, a közép- illetve hosszú távú Kína-politikát. Szeptember 11-ét követően az Egyesült Államok - az érdekek egybeesésének köszönhetően - szövetségest, de legalábbis „csendestársat" talált Kínában a terrorellenes háború megvívásához, ez azonban nem jelent hosszú távú garanciát egy tartósan barátságos amerikai Kína-politika fenntartására. A terrorizmusellenes küzdelem és a demokráciaterjesztés kettős amerikai törekvése miatt a következő években számos vita éleződhet ki. A kétoldalú viszony emblematikus kérdése lesz a Tajvan jövőjével kapcsolatos politikák alakulása, valamint az, hogy az amerikai törekvések mennyire fogják erősíteni vagy oldani a kínai vezetésben a stratégiai bekerítettség érzését. Az Európai Unió Európa nem a legnagyobb súlyú, de továbbra is fontos összetevője annak a régióközi globális erőtérnek, amelyben Kína világhatalmi felemelkedése napjainkban végbemegy. Amikor Kína 1975-ben felvette a hivatalos kapcsolatokat az Európai Közösségekkel, még senki nem láthatta előre, hogy harminc évvel később a két fél stratégiai partnerségről fog beszélni. Az Európai Unió 1995 óta néhány évente külön stratégiát dolgoz ki és érvényesít a Kínával fenntartott kapcsolataiban. Peking először 2003-ban adott közre EU-stratégiát. Az unió tevékenyen támogatta Kína 2001-es csatlakozását a Világkereskedelmi Szervezethez. 2002-ben a Kínai Népköztársaság az unió második legnagyobb külkereskedelmi partnere lett. Peking szempontjából 2004 különösen sikeres év volt az Európához fűződő kapcsolatok építése terén: az eredményeket a 2003. végi pekingi csúcstalálkozó készítette elő, majd a 2004-es hágai csúcstalálkozó stratégiai partnerség formájában erősítette meg. 10 Kiilügi/i Szemle
