Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Valki László: Az ENSZ-reformok sorsa
Valki László A washingtoni adminisztrációnak így nem maradtak érvei az invázió alátámasztására. Talán ennek tulajdonítható, hogy a Pentagon által készített nemzetvédelmi stratégia 2005 márciusában nyilvánosságra hozott változata szkeptikusan fogalmazott a nemzetközi jogi normákkal kapcsolatban. A dokumentum az Egyesült Államokkal szemben „kihívást" jelentő tényezők között említi mindazokat, akik „nemzetközi fórumokkal, jogi processzusokkal és a terrorizmus [eszközeivel élve], a gyengék taktikáját alkalmazzák".22 Ami a megelőző önvédelem másik, az előterjesztésben preventive defence-nek nevezett változatát illeti, az a főtitkár előterjesztése szerint más megítélés alá esik. Ha ugyanis a fenyegetés nem „küszöbön álló", hanem csak „latens" akkor a fenyegetett helyzetben levő állam nem léphet egyoldalúan. A jelentés megállapítja, hogy az ilyen fenyegetések ügyében a BT-nek kellene döntenie, és nem az érintett államnak. Jó lenne, tette hozzá, ha a testület ilyenkor megvizsgálná, hogy az adott fenyegetés eléggé súlyos-e, nem előzhető-e meg más, nem erőszakos eszközökkel, továbbá, hogy a fegyveres ellenlépések arányosak lennének-e az elhárítandó veszéllyel, és sikerrel kecsegtetne-e az ellenakció. A jelentés ugyanebben az összefüggésben ejtett szót olyan cselekményekről, amelyek a humanitárius intervenció fogalomkörébe tartoznak. Annan szerint a népirtás, az etnikai tisztogatás és a humanitárius jog megsértésével elkövetett egyéb bűncselekmények ugyanolyan veszélyt jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra nézve, mint azok, amelyekről az előzőekben szó esett. Az előterjesztés szerint ezekben az esetekben szintén csak a Biztonsági Tanács felhatalmazására lehetne eljárni. A főtitkár szemmel láthatóan nem tartotta elképzelhetőnek, hogy minderről részletesebb javaslatokat terjesszen a csúcsértekezlet elé. Jól tudta, hogy egyelőre semmilyen esély sem lenne egy pontosabb normaszöveg elfogadására. Ezért csupán azt javasolta: a közgyűlés kérje fel a Biztonsági Tanácsot, hogy dolgozza ki a jövőben általa követendő elveket, majd jelentse ki, hogy azokat döntéseinél figyelembe is fogja venni. A jelentés szólt a terrorizmusról is. Megállapította, hogy a nemzetközi közösségnek végre tető alá kellene hoznia egy átfogó terrorizmusellenes konvenciót, és ebben egyebek között meg kellene határoznia a terrorizmus fogalmát. A jelentés leszögezte, hogy az idegen megszállókkal szembeni ellenállást csak addig lehet jogszerűnek minősíteni, ameddig azt katonai alakulatokkal szemben folytatják. Ha azonban az „ellenállók" aktusai civilek élete vagy testi épsége ellen irányulnak, és céljuk a lakosság megfélemlítése vagy az, hogy egy kormányt valamilyen magatartás tanúsítására kényszerítsenek, akkor már terrorizmusról van szó. Ezzel Annan egy igen fontos és ugyancsak vitatott kérdésben foglalt állást. Sokan voltak és vannak ugyanis azon az állásponton, hogy az államok által elkövetett erőszakos cselekmények „állami terrorizmusnak" minősülnek, míg a megszálló hatalmak ellen végrehajtott merényletek akkor sem tekintendők annak, ha az áldozatok többsége civil. Más szóval, a polgári lakosság sérelmére elkövetett merényletek minden körülmények között jogellenesnek tekintendők, akár palesztin szervezetek hajtják végre azokat Izraelben, akár különböző arab csoportok Irakban. 104 Külügyi Szemle
