Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Valki László: Az ENSZ-reformok sorsa
Az ENSZ-reformok sorsa Már a csúcsértekezletet megelőző hetek diplomáciai tárgyalásain kiderült, hogy a felsorolt javaslatok túlnyomó része nem kapja meg a megfelelő számú - illetve súlyt képviselő - tagállamok támogatását. Sokan nem értettek egyet az erőszak-alkalmazás feltételeinek a főtitkár által javasolt meghatározásával. Azt mondták, hogy a pre-emptive önvédelem nem egyeztethető össze az alapokmány 51. cikkében foglaltakkal. A terrorizmus fogalmának meghatározását a G77-ben tömörült fejlődő országok többsége ellenezte, lényegében arra a régi megfontolásra hivatkozva, hogy az „ellenállási" mozgalmak minden eszközt felhasználhatnak a népek önrendelkezési jogának érvényesítése céljából.23 A vitáknak a 2005 augusztusában kinevezett új amerikai ENSZ-nagykövet, John Bolton vetett véget. Az ENSZ-ellenességéről ismert nagykövet24 röviddel kinevezése után a 38 oldalas záródokumentum-tervezethez kereken 750 módosító indítványt nyújtott be, ezzel lehetetlenné téve minden további érdemi párbeszédet.25 Ezek után a csúcsértekezlet által elfogadott záródokumentumban már nem esett szó az erőszak alkalmazásának feltételeiről és a terrorizmus fogalmáról. A csúcsértekezlet résztvevői megállapították, hogy az alapokmány jelenlegi rendelkezései elegendők a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyek elhárításához, ezeken tehát nem kell változtatni. A résztvevők kijelentették, hogy szükségesnek tartják egy átfogó terrorizmus- ellenes egyezmény megkötését, de nem utaltak arra, ahogy annak mi lehetne a tartalma. Az előzmények ismeretében azonban már az is eredménynek számít, hogy a záródokumentum hitet tett nemzetközi jog normáinak tiszteletben tartása és a multilateralizmus mellett, majd megismételte azt az alapokmányban foglalt tételt, mely szerint a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért az elsődleges felelősséget a BT viseli. Eredmény volt az is, hogy a záródokumentum megállapította: a terrorizmussal szemben a létező nemzetközi jogi normákkal - így az alapokmány és más egyezmények rendelkezéseivel - összhangban kell fellépni. Ezek a mondatok első látásra nem tűnnek jelentőseknek. A jelenlegi egypólusú világrend körülményei között mégis fontosak, mert - ha csak egy deklaráció erejéig is - a nemzetközi közösség túlnyomó részének felfogását tükrözik. Ami a humanitárius intervencióval kapcsolatos dilemmát illeti, a dokumentum gyakorlatilag a jelenlegi helyzetet rögzítette. Kimondta, hogy az egyes államoknak és a nemzetközi közösségnek egyaránt kötelességük az, hogy védelmet nyújtsanak az embereknek a népirtással, a háborús bűncselekményekkel, az etnikai tisztogatásokkal és más emberiesség elleni bűncselekményekkel szemben. Ezt követően azonban megállapította, hogy egy ilyen célból indítandó fegyveres beavatkozás csak a Biztonsági Tanács felhatalmazásával hajtható végre. Közvetve elutasította tehát azt az álláspontot, mely szerint a beavatkozás végső esetben a BT felhatalmazása nélkül is foganatosítható. Az augusztus 5-i tervezet szövegében még szerepelt egy mondat, amely felhívta volna a Biztonsági Tanács állandó tagjait arra, hogy ne emeljenek vétót egy felhatalmazást tartalmazó határozati javaslattal szemben.26 Ezt azonban Bolton javaslatára még a csúcstalálkozó előtt törölték. 2005. ősz-tél 105
