Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Halász Iván fokozatosan saját maguk „önfelszámolásán" dolgoznak, igaz viszont, hogy eleinte szinte diktatórikus teljhatalommal rendelkeznek az érintett térségben. Az „állam és nemzetépítés" folyamata azonban nem független a nemzetközi helyzet alakulásától és a részt vevő államok és hatalmak érdekeitől, ez talán éppen Koszovó és Afganisztán esetében a leglátványosabb. Mindebből következik a nemzetközi igazgatási akciók „állandóan változó" vagy más szóval „folyékony" jellege, amely alatt azt kell érteni, hogy az egyes nemzetközi szervek és intézmények feladat- és hatáskörei gyakran változnak, és általában évről évre csökkennek. Az összes nemzetközi igazgatási akció jellemzője, hogy ideiglenes jelleggel, azaz csak átmeneti időre jönnek létre. Hiszen ha ez nem így lenne, akkor nem humanitárius célú próbálkozásról lenne szó, hanem nyílt vagy burkolt gyarmatosításról. Az egyes akciók azonban néha elhúzód(hat)nak. Ez természetesen a feladat bonyolultságával és a válság mélységével függ össze, de nem egy alkalommal arról is szó van, hogy a nemzetközi közösség nem tudja még pontosan, milyen státust szán az érintett térségnek. A legjobb példa erre Koszovó, amely valószínűleg hosszabb időre számíthat a nemzetközi adminisztráció jelenlétére, mert a világ meghatározó hatalmai egyelőre nem döntötték el, hogy mi legyen a további sorsa: legalább formálisan a Jugoszlávia romjain létrejött Szerbia és Montenegró államszövetség része maradjon, vagy alakuljon független állammá. A nemzetközi jelenlét ebben az esetben részben a végső döntés elodázására is szolgál. Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor Koszovót összehasonlítjuk Kelet-Timorral, ahol hasonló időben (1999) került sor a nemzetközi igazgatás bevezetésére. Miután azonban az utóbbi esetben kezdettől fogva világos volt a szándék - azaz a kelet-timori államiság kiépítése44 -, az akció időben lezárult, és a beavatkozás után nem egészen három évvel kikiáltották a függetlenséget. Boszniában ugyan nincs szó ilyen dilemmákról, hiszen itt elejétől kezdve a közös multietnikus föderatív államiság életben tartása a cél, mégis majdnem egy évtizede tart már a külföldi jelenlét az országban. Ennek okát éppen a bonyolult etnikai összetételben, a helyi szereplők egymás iránti gyűlöletében és valószínűleg az európai országoknak a rendezés tartóssága iránti aggodalmaiban kell keresni. Valószínűnek látszik, hogy az afganisztáni jelenlét is hosszúra nyúlik, ami főleg a geopolitikai és nemzetközi biztonsági kockázatokkal függ össze. Mindegyik jelenleg zajló nemzetközi igazgatási kísérlet nemcsak humanitárius és stabilizációs, hanem egyben átmeneti (transitional) jellegű is. Azaz a nemzetközi közösség nem egyszerűen csak arra törekszik, hogy biztosítsa a békét az adott térségben és aztán kivonuljon, hanem nagyon aktívan részt vesz a politikai, polgári közigazgatási, rendőri, katonai és gazdasági körülmények alakításában is. Ez elvben helyes, hiszen így talán hosszabb távon lehet nyugalmat és biztonságot garantálni egy térségben. Ennél a komplex átmeneti és átalakítási megközelítésnél azonban felmerül néhány komoly dilemma is. Például az, hogy milyen mintákat kell követni, milyen társadalmi és politikai modell tekinthető a legjobbnak? Továbbá az, hogy milyen mértékig szabad 2 58 Külügyi Szemle
