Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Nemzetközi igazgatás a válságövezetekben beavatkozni az adott társadalmak életébe, társadalmi és gazdasági struktúráiba? Hiszen a világon a nyugati demokratikus és piacgazdasági modellen kívül léteznek más modellek és megoldások is, igaz, többnyire nem demokratikusak. Azt lehet mondani, hogy miután a legtöbb nemzetközi igazgatási akció mögött a tágan értelmezett fejlett nyugati világ áll, mint katonai beavatkozó és anyagi finanszírozó tényezó', többé-kevésbé az itt honos modellt próbálják keresztülvinni a legtöbb érintett térségben. Annál is inkább, mert a szabad választásokon alapuló többpártrendszer és a plurális és toleráns demokratikus társadalom objektíve is a leghumánusabb eszmei megoldásnak tűnik. Ezen kívül ez a modell, kiegészülve a nyitott piacgazdasággal (amelyek megítélése azonban egyes elmaradottabb térségek lakóinak esetében, sőt nemcsak ott, sem objektíve, sem szubjektíve nem mindig egyértelmű) az 1989 után rohamosan globalizálódó világban majdnem univerzálissá vált, legalábbis a nemzetközi diskurzusban és a jelszavak szintjén. A valóságban természetesen nem ilyen egyszerű a kép, amit az iszlám fundamentalizmus előretörése is bizonyít, nem is beszélve arról, hogy a világ nagyobbik fele most sem ilyen körülmények között él. A fenti dilemmák tükrében kérdéses lehet például az, hogy a gazdasági és kommunikációs infrastruktúra feltétlenül szükséges újjáépítése mellett mennyire legitim a térség közösségi tulajdonban (állami, önkormányzati) vagyonának privatizálása vagy legalábbis annak előkészítése, hiszen ez már túlmegy az egyszerű stabilizációs és normalizálási törekvések keretein. A másik példa talán még inkább paradoxon jellegű. A kérdés ugyanis az, hogy mennyire reális és tartós, valamint az adott térség hagyományaival összhangban lévő az univerzális emberi jogok garantálása (ezen belül például a nők politikai jogainak érvényesítése) az olyan archaikus társadalmakban, mint amilyen Afganisztán. Ez a törekvés a civilizált világ és minden jóhiszemű ember szerint természetesen jogos, de ugyanakkor felmerül a kérdés - ez nem olyan befolyásolás-e már, ami túlmegy az ideiglenes jellegű „stabilizációs és normalizálási" gyakorlaton. A helyi társadalmi viszonyokba való beavatkozásának a kérdése azonban a most követett gyakorlat tükrében inkább csak költői, hiszen az egész humanitárius beavatkozás és igazgatás, bármilyen semleges próbál lenni (legalábbis az ideális esetben) nagyban meghatározza az érintett válságövezet későbbi fejlődését és erőviszonyait.45 További közös vonás a több univerzális (ENSZ és szakosított intézményei, mint például a Nemzetközi Valutaalap - IMF) és regionális-partikuláris (NATO, EBESZ, EU, ET) nemzetközi szervezet egyidejű bevonása az igazgatási akciókba, valamint a nagyfokú „szakosodás" ezen szervezetek között. Maga az ENSZ például rendszerint az igazgatási kérdésekért, valamint az egyes akciók koordinálásáért felel, az IMF vagy az EU a gazdasági és pénzügyi újjáépítésben próbál segíteni, a NATO Délkelet-Európá- ban a katonai biztonságért és békéért felelős, az EBESZ pedig az emberi jogi, demokratikus és jogállami infrastruktúra építésében próbál segíteni. A rendezésben részt vevő szervezetek számának tekintetében természetesen jelentős különbségek léteznek az 2005. tavasz-nyár 259
