Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - KÖNYV ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Joób Kristóf: Törökország Európa kapuinál
Törökország Európa kapuinál (Die Türkei vor Europa, Blätter für deutsche und internationale Politik, 2005. október) A Blätter für deutsche und internationale Politik tematikus tanulmánygyűjteményében a nemzetközi politika több szakértője hoz fel pró- és kontra érveket Törökország esetleges EU-csatlakozásával kapcsolatban. 2005. október 3-án megkezdődtek a hivatalos csatlakozási tárgyalások Törökország és az unió között. A viták középpontjában az ország gazdasági, emberi jogi és demokratikus viszonyainak eltérő megítélése áll. Ezen felül pedig az Európai Unió identitásának kérdése, vagyis hogy az iszlám többségű, európai-kisázsiai Törökország vallási, kulturális és történeti hagyományai mennyire illeszthetők ebbe. Az alkotmányozási kudarc után a politikai unió jövője sokak számára vált kérdésessé. Nehéz eldönteni, hogy az EU eddigi hitvallása, a „bővítés és mélyítés" továbbra is tartható-e, vagy esetleg a benne megfogalmazott két célkitűzés idővel óhatatlanul szembekerül egymással. William Pfaff tanulmánya a szerző szkeptikus (vagy akár ellenző) hozzáállásáról tanúskodik. Pfaff szerint az uniós alkotmány tervezetének francia és holland elutasítása valójában az integrációs folyamat elfajulására adott nemleges válasznak tekinthető. Egy esetleges török csatlakozással a horizonton, az unió bővítése egy parttalan terjeszkedési manőverré alakulhat. A szerző történeti-kulturális szempontból közelít a kérdéshez, és arra a következtetésre jut, hogy az eddig csatlakozott országok - beleértve a hazánkkal együtt legutóbb felvett tíz tagállamot - olyan közös történeti és kulturális gyökerekkel rendelkeznek, amelyek alapvetően megkülönböztetik őket Törökországtól. Szerinte Törökország Európa történelmében nem volt más, mint egy európai földön gyarmatosító muszlim hatalom, vallása pedig egy Európával rivalizáló kultúra. A szoros és kooperativ politikai és gazdasági kapcsolatot rendkívül fontosnak tartja ő is, de leszögezi, hogy ennek ellenére semmi nem szól amellett, hogy Törökország Európa igazi részévé váljék. Ehhez képest Erich Röper Törökországra mint az európai történelem egy „magországára" tekint. Röper - kissé csúsztatva - a mai Törökország területét egykor uraló görög-bizánci hatalom európai kötődésével kezdi érvei sorát. Ezek után a nyugati történelem szempontjából tragikus 1453-as évszámhoz köti a török hatalom európaiságának kezdetét. A szerző - mindezek fényében - logikus következménynek tekinti Törökország teljes jogú EU-tagságát, és értetlenül áll a konzervatív pártok ellenállása előtt. Röper szerint ez az ellenállás az elavult földrajzi kategóriák továbbélésének következménye. Európa keleti határa ugyanis mesterségesen lett meghúzva. A középkorban a Don folyó számított Európa és Ázsia határának. Ezen Nagy Péter cár változtatott, mivel 2005. ősz-tél 277
