Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - KÖNYV ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Hamberger Judit: A magyar külpolitika prioritásai egy cseh szakértő szemével
A magyar külpolitika prioritásai egy cseh szakértő szemével (Priority mad’arské zahranicní politiky po roce 1989 [A magyar külpolitika prioritásai 1989 után], Slovanské historické studie, 2003. 29. szám) M agyar szerző tollából talán még el sem készült az 1989 utáni magyar külpolitika alapos áttekintése, amikor ebben a témában - 2003-ban - a cseheknél a Slovanské historické Studie című folyóirat 29-es számában már nyolcvanoldalas, alapos tanulmány jelent meg. A cseh nyelvű áttekintést Priority mad’arské zahranicní politiky po roce 1989 (A magyar külpolitika prioritásai 1989 után) címmel Éva Irmanová történész készítette, aki több éve a magyar történelmi és politikai folyamatok szakavatott, és objektivitásra törekvő kutatójaként tárja a csehek elé a magyar sorsfordulók kérdéseit. A magyar külpolitika elemzése a szerző frissen megjelent, a szlovákiai magyar kisebbség utóbbi másfél évtizedes helyzetét taglaló kötetének első fejezete.1 Bár a közmondásossá vált hármas prioritás elemzésére vállalkozott, mégis túlnyomórészt a prioritások egyikével, a Magyarország határain kívül élő magyarság támogatásának és védelmének magyar politikájával foglalkozik (ennek oka feltételezhetően az, hogy a tanulmány az említett könyv egyik fejezeteként készült). A másik két prioritást, az integrációs politikát és a szomszédságpolitikával összefüggő regionális politikát éppen csak jelzi a szerző. Tanulmányát Irmanová úgy építi fel, hogy rövid bevezetés után felvázolja a demokrácia és a nemzeti kisebbségek viszonyának összefüggéseit, majd általában ismerteti az 1989 utáni magyar külpolitikának a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatos jellemzőit. A legnagyobb teret az 1990-től színre lépő magyar kormányok magyar kisebbségek által meghatározott külpolitikájának szenteli úgy, hogy ebből a szempontból sorra veszi a négy kormányzati ciklust. Rövid bevezetőjében jelzi, hogy a közép-európai térségben konfliktust jelentő problémáról lesz szó, amelynek gyökerei a Habsburg-monarchia utolsó évtizedeinek és szétbomlásának folyamatában keresendők. Már „felütésében" kitér arra, hogy az utódállamok a nemzeti kisebbségeknek, a nemzeti önrendelkezésnek és a határok sérthetetlenségének meghatározottságában mozognak, ami behatárolja a közöttük levő viszonyok minőségét is. E térség szignifikáns jelensége a magyar kisebbségek, a határon túli magyarság megléte, amelyet a cseheknél hangsúlyozni kell (náluk ugyanis a saját nemzeti kisebbség problémája szinte meg sem jelenik). Hangsúlyoznia kell azt is, hogy ez nem csupán lokális jelentőségű probléma, nem korlátozódik a szlovák-magyar viszonyra, hanem széles nemzetközi jelentősége van, befolyásolja Közép-Európát és ezen keresztül egész Európát is. A magyar kisebbségek közép-európai és európai dimenzióinak fontosságát tanulmányának egész vonulatában nem téveszti szem elől. A nemzeti kisebbségek és a demokrácia kapcsolatának felvázolásában magyar 2005. ősz-tél 273
