Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Himler Tamás missziója megkésettnek bizonyult. Noha munkájának volt eredménye, és viszonylagos enyhülés indult meg a két állam között, Pitsudski halálával végleg bezárult a kapu. A marsall halála után Beck saját kezébe vette a litván kapcsolatok irányítását. Eredménytelen erőfeszítései azonban türelmetlenné tették. A lengyel külügyminiszter a litvánokat „kiszámíthatatlan partnereknek"29 titulálta, akikkel képtelenség megtalálni a közös hangot. Beck úgy határozott tehát, hogy az eddigi „langyos víz" politikáját a litvánokkal szemben az „állandó nyomás" politikájával váltja fel.30 Úgy gondolta, ezzel megtöri a litvánok ellenállását, minek következtében hajlandók lesznek engedményekre. Tévedett, sőt az egyre agresszívabb lengyel politika csak tovább növelte a litvánok ellenállását. Jellemző a kialakult helyzetre Beck Koscialkowski államfővel folytatott beszélgetése 1936 őszén. A Litvániáról szóló hosszas eszmecserét követően Beck a következő mondattal zárta le beszélgetést: „Mindent vagy semmit." 1937 végétől számíthatjuk az utolsó próbálkozást a lengyel-litván kapcsolatok rendezésére. Ekkor a lengyel külügyminisztérium egyik vezetője, Aleksander Tyszkiewicz vette fel a kapcsolatot (nem hivatalosan) a litván kormánykörökkel. Újra megindultak a tárgyalások, amiben közrejátszott az is, hogy időközben a németek területi igénnyel léptek fel Litvániával szemben,31 és a németek okozta nyugtalanság Litvániát Lengyel- ország felé fordította. A tárgyalások 1938 februárjától már hivatalos jelleget is öltöttek. Tadeusz Katelbach, a lengyel küldöttség egyik tagja, visszaemlékezvén a tárgyalásokra, így fogalmazott: „Hinni kezdtem benne, hogy minden a legjobb úton halad, és a megegyezés ügye egy napon a két ország kormányának is a témája lesz."32 A tárgyalássorozat utolsó ülésére - Gdanskba - meghívást kapott a litván miniszterelnök is. Helyette egy távirat érkezett, amelyben közölte, hogy a jelenlegi éles litvánellenes lengyel irány miatt a további párbeszédek teljesen elvesztették aktualitásukat. A kisantant megbontásának kísérlete - a lengyel-jugoszláv kapcsolatok 1935 nyarán Pál régensherceg megelégelte Bogoljub Jevtic miniszterelnök33 tevékenységét, amely nem hozott kellő változásokat a belgrádi kormányzati rendszerben, és Milan Stojadinovicot kérte fel kormányalakításra. Az új koalíciós kormány 1935. június 25-én állt fel, melyben Stojadinovic a miniszterelnökség mellett a külügyminiszteri tárcát is betöltötte. A királyi udvar az új miniszterelnöktől a németekhez való közeledést, a francia kapcsolatok lazítását, valamint a Nagy-Britanniához fűződő kapcsolatok elmélyítését várta. Stojadinovic kormányra lépését a lengyel politikai körök megelégedéssel fogadták. Az új külügyminiszter személye, valamint a Pál régensherceggel való jó viszonya komoly reményeket ébresztett a lengyel vezetésben a jugoszláv-lengyel politikai kapcsolatok újjáélesztésére. Ugyancsak reményt láttak arra, hogy Jugoszlávia új kormánya 238 Külügyi Szemle
