Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években Himler Tamás K özép-Európa fogalmának, kereteinek meghatározása mindig is komoly feladat elé állította régmúlt korok történészeit, politikusait, és ennek meghatározása a mai napig sem egyszerű feladat. E fogalom meghatározásának az szabhat gátat, hogy nincs egy egységes történelmi meghatározása, így minden állam a saját szemszögéből határozza azt meg. E tekintetben Közép-Európa egy speciális politikai tartalommal bíró egység, amely merőben különbözik mindenféle földrajzi felfogástól. Lengyelország számára a két világháború közti időszakban Közép-Európa a Németország és a Szovjetunió, tehát a bolsevizmus és nácizmus között elterülő országok sokaságát jelentette, amelyek a két nagyhatalom közti lavírozástól várták sorsuk jobbra fordulását. Jelen tanulmány témája, hogy bemutassa a lengyel külpolitika azon törekvését, hogy ezekből a kis országokból egy újfajta közép-európai egységet alkosson, ami felülemelkedvén az addigi szövetségi rendszereken kellő erővel rendelkezne ahhoz, hogy mind az egyre erősödő Németországnak, mind pedig az európai nagyhatalmi státusra törekvő Szovjetuniónak ellenállhasson. A történelmi sorsfordulókból bőven kijutó Lengyelországnak az első világháború után újra lehetőség adatott, hogy aktív szerepet vállalhasson a nemzetközi politikai életben és kiléphessen az eddig felette uralkodó nagyhatalmak árnyékából. A lengyel politikai vezetés - Pitsudski marsallal az élén - korán felismerte, hogy ezt csak tudatos, és hosszú távú célok megvalósításával érhetik el. Ilyen cél volt egy közép-európai szövetségi rendszer létrehozása is Varsó vezetésével, amely nem csupán biztosította volna Lengyelország függetlenségét és jövőjét, hanem egyben lehetőséget adott volna arra, hogy átvegye a vezető szerepet ebben a régióban. Már közvetlenül az első világháborút követő években megszülettek az első elképzelések egy ilyen blokk létrehozására, nem titkolva annak szovjetellenes élét. Lengyelország lehetséges partnerei között volt Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Grúzia, Örményország és Románia. A Szovjetunióval vívott 1920-as háború után, habár Lengyelország megőrizte függetlenségét, ezen országok többségéről le kellett mondania a jövőt illetően. Sikerült viszont új szövetségesre akadnia Franciaország képében, ami biztosítékként szolgált Lengyelországnak, hogy német részről nem érheti váratlan agresszió. A továbbiakban tehát csak keleti határainak megvédésére kellett kon2005. ősz-tél 229
