Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) a MAORT szakemberei és vezetői az erőltetett, rablógazdálkodásszerű termeléssel előidézett károkra, az olajmezők elvizesedésének növekedésére, a horribilis gázpazarlásra (700-800 ezer m3/nap).33 Mindezek azonban eredménytelenek maradtak. A MAORT szakembereinek a rablógazdálkodásszerű, erőltetett termelés ellen felhozott érveit sem a szovjet katonai vezetés, sem az Iparügyi Minisztériumban az ásványolaj-gazdálkodás miniszteri biztosa nem volt hajlandó tudomásul venni. Ennek következtében 1945 májusától 1947 végéig a kőolajtermelés általában 20 százalék felett, de esetenként 30-50 százalékkal haladta meg a racionális mértéket.34 A kőolajtermelés iránti irreális igényekben 1945 augusztusától a szovjet katonai szempontok mellett egyre inkább megmutatkozott az a gazdasági - ezzel összefüggésben politikai - kényszerhelyzet, amelybe a jóvátétel és a magyar gazdaság teherbíró képességét figyelmen kívül hagyó gazdasági és kereskedelmi szerződések sodorták a magyar államot.35 A Szovjetunióval 1945. augusztus 27-én kötött gazdasági egyezmény jelentette az alapját az 1946 áprilisában aláírt szovjet-magyar olajipari együttműködési egyezménynek, amely létrehozta az olajiparban a szovjet-magyar vegyesvállalatokat. Ellene - már a tervezés fázisában - az Ipariigyi Minisztérium több tisztviselője és az érintett vállalatok vezetői egyaránt tiltakoztak.36 (1945 októberében az Egyesült Ál lamok és Nagy-Britannia kormánya is tiltakozott a Szovjetuniónál az egyezmény miatt, amivel a Szovjetunió 50 százalékos tulajdonjogot szerzett a magyar bányászat, ipar és közlekedés kulcsfontosságú vállalataiban. A november 9-i amerikai jegyzék a magyar kormány figyelmét is felhívta arra, hogy az Egyesült Államok változatlanul érvényben lévőnek tartja az 1925. évi barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződést, amely a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét fogalmazza meg a két ország kapcsolataiban.)37 Az egyezmény megkötése kifejezetten hátrányos volt a MAORT-nak is. A dunántúli mezők kőolajtermelésének szinten tartását, de még inkább növelését követelte meg az, hogy a magyar állam a létrehozott szovjet-magyar vegyesvállalatba az alaptőke részeként bevitte a MAORT-tól a termelés után járó 15 százalékos kincstári részesedést, s ezután a szovjet társaság rendszeresen követelte az őt illető részt.38 Az említett egyezmények megkötésének időszakában a MAORT által termeltetett kőolajmezők hozama már csökkenőben volt. Az évi 10-13 százalékos természetes hozamapadást a megkövetelt, egészségtelen mértékű termelés jelentősen megnövelte. Emiatt a felhasználatlanul levegőbe jutó gáz napi mennyisége 550-600 ezer m3 volt, ami nagyjából 120 vagon jó minőségű barnaszén kalóriaértékének felelt meg. A túlzott kitermelés miatt akkora mennyiségű kőolaj vált örökre kitermelhetetlenné, amely az ország belső szükségleteit egy évtizedre fedezhette volna. Mindezeket egybevéve, Magyarország ebből fakadó veszteségét mintegy kétmilliárd forintra becsülték, jóllehet a vállalat szakemberei hangsúlyozták, hogy ez racionális mértékű termeléssel, a gépi berendezések felújításával elkerülhető lenne.39 A termelés növelését csak új olajmező felfedezése esetében ígérhették. Mindezekhez azonban pénz kellett volna, de a korábban tőkeerős cég az állami intézkedé2005. ősz-tél 213
