Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos valójában már korábban állami kezelésbe vették, miután vezetőik ellen kémkedés és szabotázs vádjával pert indítottak. E perekre nemcsak az államosítás megindoklása céljából került sor, hanem elsősorban politikai okokból. A vádakkal és ítéletekkel politikai tételeket is kívántak bizonyítani. A nagy gazdasági perek a gazdasági és hatalmi kulcspozíciók körül sűrűsödtek: a nagy, külföldi tulajdonú vállalatok és velük együtt a minisztériumok vezető tisztviselői ellen folytak.29 Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság vezetői ellen 1948 őszén-telén lefolytatott szabotázsper. Bár a MAORT működése a háború időszakában sem volt zavartalan, a súlyosabb gondok csak 1945-től kezdődően jelentkeztek. A szükségesnél nagyobb mértékű, erőszakos állami beavatkozás a vállalati belső ügyekbe, a gazdasági ellehetetlenülés felé vivő kényszer, a teljesíthetetlen elvárások az állami irányító szervek és a vállalat között viták sorozatát szülték.30 A fegyverszüneti egyezményben - amelyet az 1947. évi békeszerződés e tekintetben azonos értelemben megerősített - az Ideiglenes Nemzeti Kormány kötelezte magát, hogy „magyar területen az Egyesült Nemzetek és azok polgárainak összes törvényes jogait és érdekeit illetően a háború előtti helyzetet állítja vissza és teljes épségében visszaszolgáltatja azok tulajdonát".31 Ennek értelmében az 1941 decemberében kincstári használatba vett MAORT-üzemeknél is vissza kellett állítani az eredeti tulajdonosi jogokat. Ez 1945 novemberében formailag megtörtént ugyan, s az amerikaiak (Paul Ruedemann és Georg Bannantine) is visszatérhettek, de a tulajdonosi jogok gyakorlását a valóságban számos tényező akadályozta. Több mint korlátozó körülménynek számított, hogy a MAORT üzemei 1945 áprilisától a békeszerződés aláírásáig a Vörös Hadsereg, majd a - Magyarország tekintetében egyértelműen szovjet meghatározottságú - Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) felügyelete alatt működtek. Bár a fegyverszüneti szerződés nem tette volna lehetővé az egyszerű ellenőrzésen túlmenő katonai felügyeletet, és az amerikai részvényesek tiltakoztak is emiatt, a helyzeten ez nem változtatott. A tiltakozást nem pusztán az ellenőrzés ténye váltotta ki, hanem a megnövekedett termelési igények. Az olajtermelésre vonatkozóan 1945 nyaráig a MAORT közvetlenül a szovjet hadsereg illetékes parancsnokaitól kapott utasításokat, majd később az Iparügyi Minisztérium határozta meg a havonta kitermelendő kőolajmennyiséget.32 A megkövetelt termelési szint minden ésszerűséget nélkülözött, alapját a szovjet követelések, a jóvátételi igények, a külkereskedelmi szerződések, a szociáldemokrata párt kasszájának feltöltése és még több tényező együttesen adta, és a legkevésbé sem tükröződött benne az olajtermeléshez értő szakemberek véleménye. A vállalat vezetése - bár tiltakozott - mást nem tehetett, mint hogy igyekezett kitermelni az előírt, irreálisan nagy mennyiségű kőolajat. Előbb a termelési jelentésekben, majd erélyes hangú és elkeseredettséget tükröző memorandumokban, az iparügyi miniszterhez, majd Tildy Zoltán miniszterelnökhöz írott beadványokban mutattak rá 212 Külügyi Szemle
