Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) A háborús termelés állami irányítói, de különösen a németek nem hitték el, hogy a termelés nem növelhető, a csökkenés természeti tényezők és elháríthatatlan okok következménye. A nyilasok később a németekhez hasonló érveléssel álltak elő: szabotálással vádolták a MAORT-ot.25 Az amerikaiak visszatérhetnek A második világháborút követő évtized a magyar gazdaságban is gyökeres változásokat hozott. A tőkés gazdaság csaknem évszázados útja szakadt meg, egy öntörvényű fejlődést térítettek politikai tényezők zsákutcába. Ezen hatás alól a magyar gazdaság egyetlen szektora sem tudta kivonni magát. Legközvetlenebbül és először az ipar területén tapasztalhatók ezek a folyamatok, mindez a háború gazdasági következményeinek felszámolásában, az újjáépítésben, a stabilizációban és nem utolsósorban a jóvátétel fizetésében betöltött szerepéből következett. A magyar ipar termelésének helyreállítására, jövőjére több egymástól különböző elgondolás létezett,26 de csak egy út maradt nyitva: az ország nyersanyaghelyzetét, ipari hagyományait figyelembe nem vevő, a háborúban legyőzött országra nagyhatalmi pozícióból, katonai megszállással, jóvátétellel és különféle szerződésekkel rákényszerített út. A szovjet hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátásának, a jóvátételnek a fegyverszüneti szerződésben megfogalmazott kötelezettsége, majd az 1945. augusztus 27-én aláírt magyar-szovjet gazdasági egyezmény már alapvetően meghatározta ezt. Mivel a magángazdaság nem kívánt önként a kijelölt úton járni, nemkülönben saját természetes érdekei ellenében cselekedni, az államapparátus egyre erőteljesebben avatkozott be a magángazdaságba.27 Az említett külső tényezők által motivált állami törekvések és a vállalatok saját gazdasági érdekei közt fennálló ellentmondást a politika irányítói radikális állami beavatkozással, végső soron csak államosítással látták feloldhatónak. Különösen égető szükségként fogalmazták ezt meg a nehézipar fejlesztésének alapját képező és a megkötött nemzetközi gazdasági szerződések, valamint a jóvátétel jelentős mennyiségeit kitevő ásványi nyersanyagok és energiahordozók termelése terén. A folyamat az 1946. évi XIII. törvénnyel, a szénbányászat államosításával indult, majd az 1948. évi XIII. törvény a bauxitbányászat, az 1948. évi XXV. törvény pedig a többi ásványi nyersanyag bányászatának államosítását rendelte el. Az 1949. évi alkotmány kimondta, hogy a föld méhének kincsei és a bányák az egész nép vagyonaként az állam tulajdonát képezik. Ekkor magántulajdonban az ipar és bányászat területén már csak az egészen kicsi és a külföldi tulajdonban lévő vállalatok voltak. A 10 vagy több alkalmazottat foglalkoztató és a külföldi tőkés tulajdonban lévő vállalatok államosítására 1949. decemberében az 1949. évi 20. törvényerejű rendelettel került sor.28 Ezen utóbbi, külföldi tulajdonú vállalatokat 2005. ősz-tél 211
