Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos részvénytőke ekkor 28 740 000 pengőt tett ki.)21 Az alaptőke emelése mellett nagyszabású jóléti beruházásokba is kezdtek: Bázakerettyén munkásotthon épült, kultúregyesü- let kezdhette meg működését, alkalmazottaik számára lakótelepek építésébe kezdtek. A háború végéig Bázakerettyén, Lovásziban és Nagykanizsán létrejöttek az amerikai életstílusnak is megfelelő, korszerű lakótelepek (az ekkor épült házak jelentős része ma komoly építészeti értéket képvisel). A különböző termékek (kőolaj, földgáz, gazolin, propán-bután, szénsav) közül a világháború időszakában jelentőségét tekintve mindvégig a kőolaj emelkedett ki, ezt a gépesített háborúban betöltött stratégiai szerepe is indokolta. Sorrendben utána a gazolin következett, amelyet repülőgép-üzemanyagként hasznosítottak. A földgázt az ipari üzemek és kisebb mértékben a lakosság használta fel. A propán-bután gáz jelentősebb mértékű hasznosítása 1942-ben kezdődött, ekkortól a háztartási felhasználás mellett a palackozott gázt gépjárművek üzemanyagaként is hasznosították. A budapesti székhelyű Magyar Általános Hitelbank 1942. február 12-én 400 ezer pengő alaptőkével megalapította a Földgázértékesítő Részvénytársaságot, amely a gázt elsősorban a MAORT-tól vásárolta. 1943. március 24-én a MAORT is belépett a vállalkozásba, amelynek alaptőkéjét ekkor 1 200 000 pengőre emelték. A vállalat neve is változott: MAORTGÁZ Értékesítő Rt.-re. Mindkét fél 50—50 százalék érdekeltséggel vett részt a részvénytársaságban.22 Amikor a kincstár használatba vette a MAORT üzemeit, arra törekedett, hogy elsősorban a kőolaj-kitermelést növelje. Ezért az Iparügyi Minisztérium utasította a MAORT vezetőit, hogy minden eszközüket termelőkutak fúrására használják. így az 1942-ben fúrt 59 kút termelésbe állításával elérték a 665 ezer tonna kőolajtermelést, amelyet 1943- ban (újabb 60 kút fúrásával) sikerült 837 710 tonnára emelni. Ez a termelési eredmény azonban - egyes későbbi véleményekkel szemben - nem a kőolajmezők erőltetett kitermeléséből, azaz rablógazdálkodásból, hanem elsősorban újabb kőolajmezők feltárásából és termelésbe állításából valamint a régi mezők teljesebb feltárásából származott.23 A kormányközi megállapodások szerint 1942-ben és folyamatosan hasonló mennyiségű kőolaj és kőolajtermék szállítását kellett Németország részére biztosítani. A MAORT vezetői a kényszer hatására elsősorban a termelőkutak számának növelésével kísérelték meg emelni a kőolajtermelést, s olyan intézkedéseket hoztak, melyek termelési elveiket sértették ugyan, de még nem veszélyeztették az olajmezőket. A követelések maradéktalan kielégítésére nem vállalkoztak, s miután a nyílt szembeszegülés sem vezethetett eredményre, más módszerekkel próbálkoztak. Egy 1942. december 19-én kelt feljegyzés tanúsítja, hogy még a szabotázs módszerét sem vetették el.24 Az olajmezők termelése 1943-ban még emelkedett, s ekkor érte el a termelési csúcsot (837 710 tonna), majd csökkenni kezdett. Ennek oka elsősorban a mezők természetes hozamapadása, a gépi berendezések nagyfokú elhasználódása, az alkatrészek hiánya és a munka intenzitásának csökkenése volt, később szerepet játszottak a bombázások okozta károk is. 210 Külügyi Szemle
