Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)

Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989) szeríteni kívánó tényezőket, nem zárkóztak el az elől, hogy termelésüket üzleti okokból Németországnak adják el. 1941. december 13-án Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak, tehát a MAORT, mint amerikai tulajdonban lévő vállalat, ettől kezdve ellenséges területen mű­ködött. Az iparügyi miniszter 1941. december 20-án elrendelte a MAORT kincstári hasz­nálatbavételét. A MAORT kincstári használatbavétele sem a részvénytőkét, sem a koncessziós egyez­ményben és szerződésben (illetve a pótegyezményben és pótszerződésben) biztosított jogokat nem érintette, azok változatlanul fennálltak. Mindössze arról volt szó, hogy a MAORT működését szüneteltették, s az üzemek működtetésére új céget hoztak létre, melyet „MAORT Üzemek a M. Kir. Kincstár Használatában" név alatt jegyeztek be. így tehát egyidejűleg két cég létezett egymás mellett, s ez bonyolult, itt-ott kibogozhatatlan- nak tűnő viszonyokat eredményezett.19 Magyarország hadüzenete az Egyesült Államoknak veszélyessé és lehetetlenné tette, hogy a MAORT tényleges vezetését Magyarországon tartózkodó amerikai állampolgár­ok lássák el. A miniszterelnök óhajára Varga József iparügyi miniszter már december 12-én közölte Papp Simonnal - akit a „Maort Üzemek a M. Kir. Kincstár Használatában" cég vezérigazgatójává neveztek ki hogy Paul Ruedemann-nak és a még itt lévő ame­rikai állampolgároknak vissza kell térniük Amerikába. A Standard Oil Co.-nál is meg­született a döntés, hogy a MAORT vezetését, az amerikai részvényesek érdekeinek képviseletét Papp Simonra bízzák. Ruedemann és Georg Bannantine 1942. január 16-án elutazott.20 A MAORT vezetői és tulajdonosai - bár bekövetkeztét előre láthatták- nehezen tö­rődtek bele a kincstári használatbavételbe. Ez szerintük - és ez a valóság is - ellent­mondott az 1911. évi VI. te. alapján az Eurogascóval kötött egyezménynek, de sértette a Magyarország és az Egyesült Államok közt 1925. június 24-én megkötött barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződést is. Az Iparügyi Minisztérium és a MAORT között hosszadalmas - egészen 1944-ig elhúzódó - vita bontakozott ki, mert a használatbavétel­nek ez a módja számtalan, a legjobb jogtanácsosok által sem megoldható jogi problémát vetett fel. A háborús körülmények közt a részvénytársaság vezetőinek, szakembereinek leg­főbb törekvése az volt, hogy az addig elért eredményeket megőrizzék a háború utáni időkre, s az olajmezőket megvédjék a tönkretételtől. A kincstári használatbavétel és a háborús helyzet miatt az országból nem lehetett a nyereséget kivinni. Megőrzésére csak egy mód kínálkozott: ha azt a háború végéig ér­tékét megtartó dolgokba fektetik, különféle alapokat képeznek. Felemelték az alaptőkét, ehhez a pénzügyminiszter is hozzájárult, így a MAORT alaptőkéje 32 millió pengőre emelkedett. (Az összehasonlítás kedvéért megjegyezzük: a nagy múltú és több jelentős részvénytársaságot magában foglaló egész magyar ásványolajfinomító-iparba fektetett 2005. ősz—tél 209

Next

/
Thumbnails
Contents