Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos Erőszak és védekezés A még fiatal részvénytársaság tevékenységében az első törést a második világháború kirobbanása jelentette. A MAORT kőolajtermelése világviszonylatban nem volt mérvadó, de a második világháború idején Európában mégis döntő jelentőségű tényezővé vált. A hitleri Németország terjeszkedési törekvései veszélyeztették az amerikai tőke magyarországi befektetéseit. Hasonlóképpen hatottak a belpolitikai tényezők is: az 1939. évi IV. törvény, amely a vállalatokat háborús kényszergazdálkodásra kötelezte, érintette ugyan a MAORT-ot, de komolyabb változásokat nem hozott. Miután a MAORT 1940. évi termelése már az ország egész belső szükségletét fedezte, s eleget tett az egyezmény és szerződés valamennyi előírásának, a többlettermelést szorgalmazó Iparügyi Minisztériummal szemben egyre többször hangoztatták a racionális termelés szükségességét. Szakemberei kezdettől kutatták az olajtároló rétegekben lévő kőolaj mind nagyobb mértékű és gazdaságos kitermelését biztosító lehetőségeket, a vizsgálatok alapján rendszeres termelési becsléseket végeztek. Az Egyesült Államokban már meghonosított és bevált, tudományos megalapozottságú termelést kívánták folytatni. Ellenezték a kőolaj gyors - a természeti törvényszerűségeket figyelmen kívül hagyó - kitermelését. A termelés jövőjét illető elgondolásuk azonban nem találkozott egyes, a német igényeket kiszolgálni igyekvő állami tisztviselők törekvésével, a német kormány követelésével, amely már 1940 közepén szorgalmazta a magyarországi kőolajtermelés fokozását.17 A második világháború kitörése utáni időszakban a nyugodt üzletmenet folytatása egyre több nehézséggel járt, amely a vállalat tevékenységében is ellentmondásokat szült. Ezek nagyobbrészt abból fakadtak, hogy az olajmezőket és az amerikai vagyont védeni akarták a német befolyástól, de nem szándékoztak elszalasztani a háborús helyzetből adódó nagyobb értékesítési lehetőségeket sem. Az 1941. év eseményeit még inkább a háborús helyzet határozta meg. A kinyert olaj mennyisége a lovászi mező termelésbe állításával ugrásszerűen emelkedett. A kitermelés növelését több tényező is szorgalmazta. Egyfelől megnövekedett a hazai olajszükséglet, mivel Magyarország is bekapcsolódott aktív hadviselő félként a világháborúba, másfelől a kőolajszállítások iránti német igények serkentették a termelést. A MAORT kőolajtermelésének stratégiai fontossága egyre növekedett. A németek megpróbálkoztak a kőolajmezők megszerzésével: 1941 júliusában a német I. G. Farbenindustrie konszern, mely a Wehrmacht fő üzemanyag-szállítója volt, tárgyalásokat kezdett a Standard Oil Co. of New Jerseyvel a MAORT részvényeinek átvételéről. A tárgyalások nem jártak sikerrel.18 Ezt követően a háború üzemanyag-szükségleteinek biztosítása érdekében a magyar kormányon keresztül akartak a MAORT-ra nyomást gyakorolni. Miközben a MAORT vezetői tiltakoztak a vállalat életébe való minden külső beavatkozás ellen, és nem engedték érvényre jutni a termelési elveik feladását kikény208 Külügyi Szemle
