Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók erősítésére, az uralkodó elit meggazdagodására vagy egyes külpolitikai és biztonságpolitikai célok finanszírozására fordítják. Természetesen e trendnek vannak ellenpéldái is. Több olajtermelő országnak sikerült növelnie az életszínvonalat és fejlesztenie gazdaságát. Erre példákat elsősorban a kisebb államokban látunk (ilyenek például Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok és Katar). Azaz az olajbevételek elsősorban olyan országokban eredményeznek gazdasági növekedést, ahol a kis populáció és a nagy, jelentős olajtartalékok kombinációja található. A szénhidrogénkinccsel rendelkező országok többségében a jelentős bevételek nem adtak érzékelhető lökést a gazdasági modernizációnak. Egy ország gazdaságában a jelentős szénhidrogén-tartalékok meglétének van két, közvetlenül mérhető negatív gazdasági következménye is. Az első, hogy az olajbevételek lehetővé teszik a döntéshozó elit számára, hogy a döntéseket azok fiskális vagy költségvetési következményei nélkül hozza meg, a nélkül a felelősség nélkül, hogy a gazdaságban értékteremtő tevékenységre kellene törekednie. Ez a nemzetgazdaságokat rövid távon is sújtja. Másodsorban a jelentős olajbevételekre támaszkodás eredményeként gyakorlatilag elsorvadnak a gazdaság más ágazatai: nem válnak versenyképesekké, jelentősen eltorzulhatnak, sőt hosszú távon elsúlytalanodnak. Ez a nemzetgazdaságokat már rövid távon is sújtja. Azaz könnyen előállhat az a helyzet, hogy az olajbevételek egy ország „gazdasági börtönévé" válnak, a gazdaság hosszú távú versenyképtelenségét és ellehetetlenítését okozzák. Ráadásul, amint az előző példák igazolják, a jó gazdasági kilátások nem gyakorolnak kellő nyomást a kormányokra a gazdasági reformok gyors véghezvitelének irányában, sőt a közvéleményben a hamis biztonságérzet keltésével, mint a bőség korszakai általában, inkább a reformok végigvitele ellenében hatnak. A bőség időszakának elmúltával viszont a közvélemény kezdi el sürgetni a politikai vezetést a reformok végrehajtására - éppen akkor, amikor már nincsen meg az ilyen reformokhoz szükséges pénzügyi fedezet. A szénhidrogénkincs és a gazdasági növekedés közötti automatikus kapcsolatot nem lehet igazolni, de bizonyos feltételek hiánya, illetve megléte esetén elfogadható a kiinduló hipotézis. A nemzetközi közösségnek nagyon szűkös azonban a mozgástere az olajexportáló országok befolyásolására és a radikális reformok ösztönzésére. Ráadásul általában inkább óvakodik is attól, hogy nyomást gyakoroljon az olajtermelő országokra.35 A kérdéssel foglalkozó szakértők többsége egyetért abban, hogy az úgynevezett petroállamok többsége nem volt képes az olajbevételekből a lakosság többségének prosperitását fellendíteni. Az olajbevételek beáramlása a törékeny demokratikus intézményekkel rendelkező országokba politikai és gazdasági diszfunkcionalitást eredményez. A nagy olajbevételek gyenge közintézményekkel párosítva csak a szegénységet, az egyenlőtlenséget és a korrupciót erősítik - a demokrácia fejlődésének kárára, ami az első feltételezés valóságtartalmát erősen gyengíti. 2005. ősz-tél 193
