Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Szemerkényi Réka A második feltételezés szerint az állam beavatkozása az orosz gazdaságba inkább a szovjet múlt öröksége, és mint ilyen, csökkenni fog, párhuzamosan azzal, ahogyan teret nyer a gazdaságban a piaci mechanizmus és a kormányzásban a demokratikus gyakorlat.36 Ezen a feltételezésen alapulnak például a Nemzetközi Energiahivatal (IEA) dokumentumai Oroszországgal kapcsolatban, valamint az EU-orosz energia-párbeszédről kiadott jelentései is. Az állam beavatkozása, szerepe az energiaipar területére nem kizárólag a Szovjetunió jellemzője volt.37 E gyakorlattal a legtöbb olajtermelő és olajimportőr ország energiapolitikai történetében találkozhatunk. Mind az olajimportőr, mind az olajexportőr államok gyakorlatában a hidegháború időszaka az energiapolitika hagyományos eszköztárának alkalmazását jelentette. Az olajipar mint stratégiai iparág feletti nemzeti ellenőrzés kiépítése és megerősítése, az állam szerepébe vetett hit az energiaipar területén hosszú történelmi időszakot határozott meg. Akár továbbélő szovjet gazdaságpolitikai koncepciónak, akár elkerülhetetlen fejlődési szakasznak tekintik, a nemzetközi elemzők feltételezése szerint idő kérdése, hogy nyilvánvalóvá váljon, a költségvetési források növelésére az állami tulajdonlásnál hatékonyabb eszköz az állami reguláció, a központi költségvetés szempontjából hasznosabb ezt az energiapolitikai eszközt alkalmazni. Ekkor tud majd Oroszország is átlépni az energiapolitika harmadik szakaszába, a piacgazdaságokban az állami reguláció eszközeinek alkalmazásával.38 E történeti megközelítés azt sugallja: ha az orosz állam befolyása az energiaiparban túlzottnak tűnik is, annak oka az, hogy az orosz elit gondolkodása az európaiéval nem megegyező fejlődési szakaszban tart.39 Az a tény, hogy az orosz állam megtartani vagy éppen növelni akarja a szénhidrogénszektor feletti befolyását, nem egyszerűen egy „rossz szovjet gyakorlat" továbbélése, hanem egy mély gyökerű, nemzetközileg jól ismert logika része.40 Az állami tulajdonlás a nyugati országok többségének gyakorlatában 1990 után háttérbe szorult, átadva a helyet az energiaipar területén az állam szabályozói funkciói alkalmazásának, de ez mintegy négy évtized korábbi ellentétes gyakorlatát, majd a kétpólusú rendszer összeomlásából győztesként való kikerülést követő fejlemény. Bár a hidegháború vége és az erősödő globalizáció a piaci mechanizmusok térnyerését segítette elő a szénhidrogénipar területén, ez még a nyugati liberális gazdasági mechanizmusok között is összetett, lassú és óvatos folyamat.41 Nem racionális tehát az orosz állam szerepének csökkenését prognosztizálni az energiaszektorban, sem egy kézlegyintéssel ezt a múlt maradványai közé sorolni. Sokkal életszerűbb egy a nemzetközi gyakorlatból jól ismert kormányzati logika részeként felfogni, és mint ilyet elemezni a fejleményeit, számolni az e logikából fakadó következményekkel. Harmadik feltételezés: az Oroszországgal való együttműködés az energiaszektor területén belül is azt az európai és egyúttal amerikai politikai célt szolgálja, ami a demokratizálódás kiszélesedését és a piaci logika térnyerését segítené elő Oroszországban. 194 Külügyi Szemle
